2018. március 18., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-03-18

2018. március 18. - Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp
elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Eljött az óra,
hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a
búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban
elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki
gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki
nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám
is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a
lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen
éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang
hallatszott az égből: "Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A
tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött.
Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik:
"Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a
világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd
fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért
mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33
Elmélkedés:
Az új élet ígérete
Az Isten-látás vágyával ma csatlakozunk azokhoz a lelkes görög
zarándokokhoz, akik az evangéliumi beszámoló szerint annak idején így
fordultak Jézus egyik apostolához, Fülöphöz: "Uram, látni szeretnénk
Jézust." Egészen biztosan állíthatjuk, hogy lelkesedésük nem csupán
kíváncsiságból fakadt. Kérésük jelzi, hogy Jézus tanításának és
cselekedeteinek híre távolabbi vidékekre is eljutott, és most látni
szeretnék azt, akiről a hihetetlen történetek szólnak. Hittel és
jóindulattal keresik Jézust, szeretnék őt személyesen is megismerni,
hallgatni. Kicsit sajnáljuk, hogy az események ezután más fordulatot
vesznek és János evangélista nem jegyzett le semmit arról, hogy
találkoztak-e személyesen Jézussal. Fellépésük megemlítésével az
evangélista mintha csak arra törekedne, hogy bemutassa a lassanként
felálló két tábort, az egyik oldalon azokat, akik lelkesen hallgatják
és hittel fogadják Jézust, a másik oldalon azokat, akik hitetlenül
elutasítják őt.
A jelenet ebben a megközelítésben ösztönzés, hogy mi is odaálljunk
valamelyik oldalra. Számunkra sem lehet elegendő az, ha valamiféle
emberi kíváncsiság vezet minket az Úrhoz. Talán arra sincs jelen
esetben szükség, hogy fogadalmakat tegyünk, hogy nem fogjuk sem
elhagyni, sem megtagadni Jézust, hanem kitartunk mellette. Az ilyen
magabiztos keresztény számára legyen figyelmeztetés, hogy az áruló
éppen a legszűkebb tanítványi körből, az apostolok köréből került ki,
de még a többi apostol hite is több próbatételen esett át. Gondoljunk
csak Péterre, aki meglehetősen gyáva módon tagadta meg Mesterét
szenvedésének óráiban, igaz, rögtön megbánta bűnét és később volt
lehetősége jóvátenni azt. A nagy lelkesedés helyett elégedjünk meg
szívünk érzésével, az Úr utáni vágyakozással. Az a szándék legyen
bennünk, hogy kövessük, elkísérjük őt a szenvedések útján.
A görögök kérdése után János evangélista Jézus beszédét közli, amely
így kezdődik: "Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia." Az Úr
jól tudja, hogy eljött a megváltás ideje. Eljött az ő áldozatának,
önfeláldozásának az ideje. Magként hull a földbe, hogy
újjászülethessen. Meg kell halnia, hogy feltámadhasson az örök életre.
Amikor arról beszélünk, hogy Jézus emberré lett, akkor ebben az is
benne van, hogy meghalt, mert a halál is hozzátartozik az ember
életéhez. Jézus nem csak az emberi élet szép oldalát vállalta, hanem
azt is, hogy szenvedjen és meghaljon. Minden újjászületés
megsemmisülésből fakad. Minden újjáéledés elmúlásból fakad. Mindenki
feltámadása a halálból fakad. Kikerülhetetlen ajtó a halál, amelyen
Jézus is átlépett. Értünk, minden emberért vállalta a szenvedést és a
halált. Ennek ismerete indítson minket, hogy felvegyük keresztünket és
vele vigyük azt életünk napjaiban, mígnem megérkezünk ahhoz a kapuhoz,
amely mögött nem a semmi, nem a sötétség, hanem Isten és az ő ajándéka,
a mennyország vár minket. Ha kitartok Jézus mellett a
kereszthordozásban, akkor Isten kegyelmének köszönhetően részesedni
fogok a feltámadásban is. Minden meghalásban benne van az új élet
ígérete, az örök élet ígérete.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te példát mutattál életeddel és haláloddal.
Példát mutattál nekünk az imában és a szenvedésben. Taníts meg
mindkettőre! Nem félek attól, hogy megváltozom, mert tudom, hogy
közelebb kerülhetek hozzád. Szeretnék az imában elcsendesedni, az
Istenre hallgatni, és hagyni, hogy tetszése szerint alakítson engem.
Szeretnék bátorságot kérni a szenvedéshez, az elhagyatottsághoz, hogy
eljuthassak oda, hogy az élettől már semmit se várjak, hanem mindent
Istentől várjak. Jézusom, te buzgó voltál az imában és erős a
szenvedésben. Taníts engem erényeidre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180318.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum