[Napi e-vangelium] 2017-11-02

2017. november 2. - Csütörtök, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,
aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet,
mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek:
Eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az
Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete
legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet
tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,
amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek
sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik
rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."
Jn 5,24-29
Elmélkedés:
Életünk során napról napra szembesülünk az idő múlásával. Az óramutatók
járása, a naptár forgatása szembesít minket a megállíthatatlan idővel.
Ha megáll az óránk vagy elfelejtünk lapozni a naptárban, attól még nem
áll meg az idő. Az idő múlását a bennünk és a körülöttünk,
környezetünkben lévő változásokban tapasztaljuk meg. Ha évek múltán
visszatérünk valahová és ott szinte semmi változást nem látunk, akkor
azt mondjuk, hogy ezen a helyen "megállt az idő." A valóságban persze
nem állt meg, és ha fejlődést nem is látunk a pusztulás, az elmúlás
nyomait észrevehetjük. Ha önmagunkban nem tapasztalunk semmiféle
változást az idő múltával, akkor valami hiba történt, elmulasztottuk a
lelki építkezést.
Minden elmúlást fájdalmasan élünk meg. Nem tudjuk visszahozni azt, ami
örömöt jelentett, boldogságot adott. Szeretteink elvesztését
fájdalmasan éljük meg, mert nem tudunk visszamenni az időben, nem
tudjuk visszahozni a boldogság napjait, nem tudjuk visszahozni az
életből eltávozott személyt. Fájdalmunkban, az elvesztés fájdalmában az
ad vigasztalást, hogy feltámadunk és újra együtt lehetünk majd az örök
életben azokkal, akiket a földi életben szerettünk. Akkor majd
megszűnik minden fájdalmunk és örökké örvendezhetünk, mert együtt élünk
Istennel.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt
szeretteink minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre
szent Fiad, Jézus Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg
nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által,
vezess bennünket az igazak útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük
az élet teljességét és viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel,
hálával és megbocsátással emlékezünk meg.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171102.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/