[Napi e-vangelium] 2017-10-29

2017. október 29. - Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
"Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40
Elmélkedés:
A szeretet válasz
Az ószövetségi időkben a Mózes korában adott tízparancsolaton kívül
több száz másik törvény szabályozta a zsidó emberek életmódját,
biztosította a vallási és a társadalmi rendet. Mindenki meg volt róla
győződve, hogy ezek a törvények Isten akaratának és szándékának a
kiegészítései, amelyek megmutatják az embernek, hogy miként kell a
mindennapokban Isten akarata szerint cselekedni. A hívő életében
tulajdonképpen minden erről szól: hogyan lehet Isten akarata szerint
élni. A zsidó emberek meggyőződése szerint a törvény megtartása teszi
Isten előtt igazzá az embert, ezért nem szabad semmit elébe helyezni.
Ebből a szempontból teljesen jó, helyes szándékkal születtek a
különféle törvények, de az évszázadok során olyan szabályok is
keletkeztek, amelyek mögött már nem volt fontos az isteni akarat. Sok
tisztasági törvény ilyennek számított Jézus korában, s ezt ő szóvá is
tette. A kiüresedett törvények megtartása helyett Jézus a szeretetet és
az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet
Isten mindenkitől megkíván.
A mai vasárnap evangéliumában a legfőbb törvényről kérdezik Jézust.
Válaszában az Isten és az embertársak felé megnyilvánuló szeretetet
nevezi az ember legfőbb kötelességének: "Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez
az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd
felebarátodat, mint saját magadat" (Mt 22,37-39). Ebben a helyzetben
szavaival nevezi a szeretetet a legfontosabbnak. De látnunk kell azt
is, hogy nem csak beszélt a szeretetről, nem csak szavaival fejezte ki
a szeretet elsődlegességét, hanem egész életével, valamint a szenvedés
és a halál vállalásával is ugyanezt tette. Jézus szeretetből, az
emberek iránti szeretetből áldozta fel magát a kereszten. Az Atya
iránti szeretetből és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a
megváltás érdekében. És az emberek iránti szeretetből, akik megváltásra
szorulnak.
Vajon miben találhatjuk meg életünkben a biztonságot, a megnyugvást,
boldogságunkat és célunkat? Sokan abban bíznak, hogy a földi gazdagság
boldogságot nyújt számukra, de minél többet birtokolnak, annál
szegényebbek lesznek lelkileg és érzéseikben is. Mások azt gondolják,
hogy a tudás, a megszerzendő ismeretek nyújtanak nekik boldogságot. De
itt is csupán szerzésről van szó sok esetben. Ők előbb-utóbb rájönnek,
hogy az emberi tudással egy idő után már nem jutnak előbbre. Ismét
mások a testi egészséget tartják a legfontosabbnak, ezért aztán a
betegségekkel, a szenvedéssel nem tudnak mit kezdeni. A lelki fejlődés
útján lassan megtanulhatjuk, hogy akkor lesz boldog az életünk, ha azt
szeretetből odaadjuk másoknak.
Sokakban megdöbbenést vált ki az egyházi szóhasználat, miszerint a
szeretet parancs. Pedig ez a szóhasználat megfelel a bibliai
gondolkodásnak és Jézus is parancsnak nevezi a szeretetet: "Új
parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Ha valaki úgy
gondolja, hogy a szeretet egy külső parancs, ami kívülről kényszeríti
őt, akkor aligha lesz képes a helyes szeretetre. A szeretet parancsa
esetében másról van szó. A szeretet belülről fakad, mert bennünk él az
Isten. Az igazi szeretetben benne van az egész ember, egész értelmünk,
minden érzésünk és akaratunk. A szeretet akkor lehet egész életünket
átalakító és mozgató erővé, ha annak forrása maga Isten. A szeretet
válasz Isten szeretetére, annak az embernek a válasza, aki már
megtapasztalta Isten szeretetét.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet
teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet
mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha
kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük
a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem
önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb
megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére
törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden
idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről,
szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171029.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/