Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés:
A törvények helyes értelmezéséről kérdezik Jézust a mai evangéliumban:
„Melyik az első a parancsok közül?" A korabeli írástudók igyekeztek a
törvények és parancsok között valamiféle sorrendiséget felállítani,
meghatározni azt, hogy melyik a fontosabb, melyiket kell mindenáron
megtartani, és esetleg melyek a kevésbé jelentősek. Jézus válasza
egyértelművé teszi, hogy a legfőbb parancs az Isten iránti szeretet,
amelyhez szorosan kapcsolódik az emberek felé irányuló szeretet.
E kettős irányú szeretet azt feltételezi, hogy az ember kilép saját
önzéséből és érdekvilágából. Sok mai ember világnézetében az ember áll a
középpontban. Természetesen ilyenkor nem a másik emberre, nem a
felebarátra gondolnak, hanem önmagukra. Olyan ez, mintha valaki
napjainkban azt hirdetné, hogy mégis a Föld a világmindenség központja, s
a Nap és a többi bolygó mind a Föld körül keringenek. Jó lenne megtenni a
kopernikuszi-fordulatot az emberről alkotott gondolkodásunkban! Jó volna,
ha helyreállítanánk a helyes sorrendet, és végre Isten és az ő törvényei
kerülnének az első helyre! Ezután pedig az embertársaink felé irányuló
szeretet következne, s csak legvégül gondolnánk önmagunkra. Jó lenne, ha
észrevennénk, hogy Isten jobban szeret bennünket, mint mi önmagunkat. Vagy
az önszeretetünkkel is őt akarjuk felülmúlni?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus, Világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a
világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az
üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a
megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170324.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése