Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr
akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor
kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna
neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem
rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet
mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35
Elmélkedés:
Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy
példabeszéddel világítja meg a megbocsátás határtalanságát. A hasonlat
szerint egy szolgának rendkívül nagy összegű tartozását engedte el ura, de
ugyanez a szolga rögtön ezt követően egy nagyon csekély összeget követel
egy másik szolgától. A példázat kihangsúlyozza az összegek közti nagy
különbséget, valamint az úr könyörületességét és jószívűségét, illetve a
szolga könyörtelen követelőzését. A beszéd értelme világos számunkra:
ahogyan Isten megbocsátja bűneinket, ugyanúgy nekünk is meg kell
bocsátanunk embertársainknak.
A megbocsátás könnyűnek tűnik a szavak szintjén, a gyakorlatban azonban
sokszor nehéz. Még nehezebb az, ha valakit megbocsátás gyakorlására, annak
fontosságára emlékeztetünk. Ha valakit jószándékkal az evangélium
szavaival figyelmeztetünk: „Nem kellett volna megbocsátanod
embertársadnak?", bizony hamar jöhet a vállrántással kísért cinikus
válasz: „Miért kellett volna megbocsátanom? Amit ellenem tett, arra nincs
bocsánat!"
Sokan vannak, akik nem ismerik az igazi, szívből jövő megbocsátást. Emberi
gyengeségnek tartják és nem felejtenek. A megbocsátás fogalmát nem az
emberből kiindulva érthetjük meg, hiszen Istentől ered, aki maga az
irgalom. Isten vállalja ezt a „gyengeséget", megbocsát mindenkinek. A
bűnös és bűnbánó embernek, aki már megtapasztalta ezt a végtelen irgalmat,
azaz, hogy Isten megbocsátja az ő bűneit, már könnyebb a megbocsátás
gyakorlása az embertársak felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170321.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése