Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán
megkísértse.
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a
kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek
változzanak kenyérré!" Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él
az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik."
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára
állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van:
Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne
üsd a lábadat!" Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd
Uradat, Istenedet!"
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ
valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked
adom, ha leborulsz és imádsz engem!" Ekkor Jézus azt mondta neki:
„Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki
szolgálj!"
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
Mt 4,1-11
Elmélkedés:
A múlt és a jövő a kísértésekben
A húsvéti előkészületi idő első vasárnapján az evangélium minden
esztendőben Jézus megkísértését állítja elénk. Az eseményt Máté, Márk és
Lukács evangélista egyaránt Jézus megkeresztelkedéséhez köti, János
írásában viszont nem szerepel a jelenet. A keresztségkor a mennyei Atya
kinyilatkoztatta, hogy Jézus az ő Fia. A kísértésekkor a gonosz azt akarja
elérni, hogy eltérítse Jézust istenfiúi küldetésétől, olyan messiás
legyen, amely megfelel a nép elképzeléseinek, azaz ne Isten akarata
szerinti megváltó legyen.
A megkísértés jelenetét Máté evangélista nagyon részletesen mutatja be.
Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és
táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele.
Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát,
mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá
isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát
ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja.
E hármas kísértés Máté szerinti leírásában észre kell vennünk Izrael
népének történelmi kísértéseit. Jézus negyvennapos böjtje megfelel a nép
negyven évig tartó pusztai vándorlásának. Amikor nem volt a pusztában
élelmük és vizük, akkor fellázadtak Isten ellen, mert nem bíztak a
gondviselésben. Jézusnak szintén nincs élelme, mégsem változtatja a
köveket kenyérré, nem enged a kísértésnek, ő nem lázad fel az Atya ellen.
Izrael története folyamán a királyok saját dicsőségüknek tekintették
eredményeiket, a győztes csatákat, a megszerzett területeket. Ezzel
ellentétben Jézus nem tesz semmit annak érdekében, hogy isteni dicsőségét
egy látványos csodával megmutassa, mert neki az Atya megdicsőítése a
célja. Izrael uralkodói földi hatalmuk biztosításán fáradoztak, de közben
nem az egyetlen Istent, hanem bálványokat imádtak. Ezzel szemben Jézus nem
akar uralkodni a világ felett, nem akarja birtokolni a világ gazdagságát,
hanem egyedül az Atyával való kapcsolatból él, egyedül a mennyei Atyát
imádja.
E felsorolt szempontok alapján mindhárom kísértés a múltra mutat,
ugyanakkor jelen van egy jövőre mutató irány is. Mindhárom kísértés
ugyanis elővételezi azokat az újabb kísértéseket, amelyeket Jézus átél
nyilvános működése során. A kenyérszaporítás után nem enged a népnek, akik
királlyá akarják őt tenni, mert az emberek részéről megmutatkozó szándék
mögött a gonosz kísértését látja. A farizeusok és írástudók kérésére nem
tesz olyan csodát, nem mutat olyan jelet, amely istenségét igazolja, mert
ebben is kísértést lát. És amikor azt kérik tőle, hogy azzal mutassa meg,
hogy valóban az Isten Fia, hogy leszáll a keresztről, megszabadítva
önmagát, akkor szintén nem teljesíti az emberi kérést, mert ez is a gonosz
kísértése.
Tanuljuk meg Krisztustól a kísértések legyőzésének módját: ne önmagunkat,
saját érdekeinket nézzük, hanem Isten legyen életünk középpontja, egyedül
neki engedelmeskedjünk, az ő akaratát teljesítsük és őt imádjuk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te valóságos emberként átélted a kísértéseket,
amelyek isteni küldetésedtől akartak eltávolítani. A gonosz kísértései a
mi esetünkben arra irányulnak, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott
küldetéstől, az ő szeretetétől. A gonosz azt akarja, hogy szálljunk szembe
a mennyei Atya akaratával és ne engedelmeskedjünk neki. A kísértés
elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek
akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk
mindenben engedelmeskedni. Urunk, segíts minket, hogy Isten útját, az
üdvösség útját válasszuk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170305.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése