Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután
a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
Elmélkedés:
A nagyböjti időszak során szüntelenül hangsúlyozzuk, hogy az imádság és a
böjt mellett gyakoroljuk a jócselekedeteket. A mai evangélium felsorolja,
hogy mivel tudunk valóban jót tenni felebarátainknak. Enni adunk az
éhezőknek, inni adunk a szomjazóknak, befogadjuk az idegeneket,
gondoskodunk a ruhátlanokról, segítségére vagyunk a betegeknek. A
felebaráti szeretet jócselekedeteinek szoktuk nevezni ezeket a tetteket,
valamint mindazt, amivel a szegényeket és a rászorulókat segítjük.
Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása bizonyos bölcsességet,
előrelátást és felelősséget feltételez. Minden jócselekedettel kilépünk
önmagunk világából, átlépjük önzésünk és saját érdekeink határait, hogy
megnyissuk szívünket a másik ember felé, akiben Krisztus arcát fedezzük
fel. Kilépünk a jelenből, a mai nap gondjából és a jövő felé fordulunk.
Felelősséggel gondolunk arra, hogy jövőbeli örök sorsunk, üdvösségünk a
jelen cselekedeteinktől is és természetesen Isten irgalmától is függ.
Bölcsen belátjuk, hogy az örök élet elnyerése érdekében gyakorolnunk kell
az irgalmasságot. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten jócselekedetünket
látja és jól ismeri szándékainkat is, tehát legyünk valóban önzetlenek,
amikor másokat segítünk! És abban is biztosak lehetünk, hogy Isten minden
jócselekedetet megjutalmaz, azaz bejutunk abba az országba, amelyet készít
nekünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem!
Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam
igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged
kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak
legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170306.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése