Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még
belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így
kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő
elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten
országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették
egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta:
„Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
lehetséges."
Mk 10,17-27
Elmélkedés:
Ragyogóan kezdődik a mai evangéliumi történet. A Jézushoz érkező személy
többféleképpen elárulja lelkesedését és jószándékát. Elsőként azzal, hogy
nem csak egyszerűen odalép, hanem odasiet Jézushoz, amely tettrekészségét
jelzi. Az illető valamiféle sürgetést, erős késztetést érez magában, hogy
egy számára fontos kérdésre mielőbb választ kapjon. Sietségéből megérezzük
belső nyugtalanságát, amely a legfontosabb értékeket, a maradandó
kincseket keresi. Másodikként arra figyelünk fel, hogy térdre borul Jézus
előtt, s ezzel az alázatos cselekedettel elismeri, hogy önmagát mennyire
kicsinek tartja. Leborulásában felismerjük a készséget, hogy elfogadja
annak útmutatásait, akitől választ vár nyugtalan szívének kérdésére.
Jószándékának harmadik egyértelmű jele, hogy „jó mesternek" szólítja
Jézust, azaz megadja a neki járó tiszteletet és elismeri tanítói
tekintélyét. Az illető feltehetően nem tartozik Jézus tanítványi köréhez,
mégis mesterének tekinti őt, akinek hallgat a szavára. Helyes szándékának
negyedik jele, hogy az ember számára a legfontosabbal, az örök élettel
kapcsolatban kérdezi Jézust. Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy jól
ismeri a törvényeket és azok szerint él.
Jószándékához tehát nem fér kétség, lelkesedése határtalan, ezért még
szembetűnőbb meghátrálása, távozása. A találkozás csattanójaként ugyanis
kiderül, hogy gazdag ember, akinek nagy vagyona van, de ez a földi
gazdagság akadályozza meg őt végül abban, hogy az örökkévaló javakra
törekedjen.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs
elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres
jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni,
tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni
akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem,
hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a
mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170227.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése