Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34
Elmélkedés:
Isten kezében
Egykori gimnáziumi tanárom, Mayer Farkas atya, aki földrajzot és kémiát
tanított, nemkülönben a csillagászathoz is oly' kiválóan értett, hogy még
napórát is tudott készíteni. A nyári szünet előtti utolsó tanítási
napokon, amikor már egy bencés szerzetestanár számára is hiábavaló
fáradság volt az ifjúság okítása, történeteket szokott nekünk olvasni.
Tömörkény István novellái voltak a kedvencei. Jól emlékszem az egyik
novellára, amelyet most újra előkerestem és elolvastam. A címe: A Szent
Mihály a jégben. A történetben Szent Mihály nevét egy hajó viselte és a
főangyal volt a védőszentje a hajó kormányosának is, Török Mihálynak. Nem
volt egyszerű feladat télvíz idején egy kövekkel súlyosan megrakott hajót
a Dunán délnek vezetni, amikor a hatalmas jégtáblák bármelyik percben
léket üthettek a hajótesten. Így történt, hogy a gyakorlott kormányos
homokpadra vezette a Szent Mihályt és az nem tudott továbbmenni. Hiába
igyekeztek vontatóhajókkal a bajba jutott hajó segítségére, az nem járt
eredménnyel, közben pedig a jégtáblák egyre törték a hajó deszkázatát.
Amikor már veszni látszott a hajó, a legénység tagjai egy kötélen a partra
menekültek, Török Mihály pedig, aki az utolsó emberrel levelet is
vitetett, amelyben röviden tájékoztatta a hajó tulajdonosát a bajról,
egyedül maradt a fedélzeten. A hajóslegények hiába győzködték, hogy neki
is jobb volna életét mentve menekülnie, ő nem hagyta el a zátonyra futott
hajót, s nyugodtan csak ezt kérdezte: Én, innen? Éjszaka aztán még nagyobb
jégtáblákat hozott a Duna, s úgy tűnt, ha eddig nem is borult fel a hajó,
most biztosan el fog süllyedni. Éjszaka egy hatalmas jégtábla úgy feszült
a hajónak, úgy fordította azt, hogy lelökte a zátonyról, orrával délnek
irányította, s így a kormányos sikeresen hazavezette.
A novellában nincs kifejezetten megemlítve az isteni gondviselés, de
enélkül is kitalálhatjuk, hogy annak köszönhető a megmenekülés. A
gondviselésbe, az isteni segítségbe vetett bizalom kitartást, maradást
igényel az ember részéről. Azt, hogy nem hagyom el a helyemet, ahová Isten
állított, hanem mindvégig kitartok a bajok és nehézségek ellenére is. S
amikor már-már azt gondolnám, hogy a fenyegetően közeledő nehézségek
biztosan vesztemet fogják okozni, akkor is történhet fordulat, talán éppen
általuk nyerek szabadulást a szorongatott helyzetből.
A mai evangéliumban Jézus nem irodalmi műfaj segítségével, hanem egy
buzdító beszéd keretében hívja fel figyelmünket az isteni gondviselésre és
bátorít minket, hogy bízzuk életünket Istenre. Költői szépségű képeket
használ: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket.
Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem
is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy,
mint egy ezek közül!" Ha csupán önmagunkra és saját helyzetünkre
figyelünk, akkor könnyen eluralkodik rajtunk az aggódás, a félelem és a
türelmetlenség. Ilyenkor érdemes inkább feltekintenünk, mert akkor
észrevehetjük a közeledő segítséget is. Bár emberileg szeretünk mindent
pontosan megtervezni, észre kell vennünk, hogy Isten kezében jobb helye
van életünknek. Engedjük, hogy ő vezessen minket, ő irányítsa jövőnket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem! Őszintén megvallom, hogy oly sokszor aggódok a holnap, a
holnapután és a jövő miatt. Sokszor megfeledkezem arról, hogy gondviselő
jóságodat minden nap meg akarod mutatni nekem. A te jóságodra és
szeretetedre bízom magamat. Hiszek abban, hogy te megadod mindazt, ami a
földi élet során szükséges a boldogsághoz, de legfőképpen megadod azt a
kegyelmi segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Hiszem, hogy
sokszor minket, embereket használsz fel, hogy a bajbajutottak megkapják a
kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek magukra hagyatva. Istenem,
hiszek abban, hogy mindannyian az isteni gondviselés eszközei vagyunk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170226.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése