2017. február 5., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-02-05

2017. február 5. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója.
De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy
a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16

Elmélkedés:

Legyünk a világ világossága!
Bizonyára sokak számára ismert a híres filozófus, Kierkegaard példázata a
bohócról és az égő cirkuszról. A történet szerint egy vándorcirkusz
sátrában tűz keletkezik, és az igazgató a társulat bohócát bízza meg nagy
sietve, hogy szaladjon a faluba, hívjon segítséget, mert ha nem tudják
mielőbb eloltani a tüzet, az átterjedhet a falu házaira is. A bohóc már az
előadásra próbált, magán viselte jelmezét, így szaladt a faluba. Hangosan
kiabálva kérte az embereket, hogy azonnal siessenek és oltsák el a tüzet,
mert különben az ő házaikat is veszély fenyegeti. A falu népe azt
gondolta, hogy a cirkusz így akarja reklámozni az előadást és elérni azt,
hogy minél többen menjenek megtekinteni a műsort. Nagyon tetszett nekik a
bohóc előadása, hangosan nevettek rajta és megtapsolták. Erre könnyekre
fakadva magyarázta, hogy ez nem bohóctréfa, a cirkusz valóban lángokban
áll, de nem hittek neki. Hiába erősködött, hogy most nem szerepet játszik,
hanem valódi a veszély, nem hallgattak rá. Amikor végül megpillantván a
falu égő házait rájöttek, hogy nem tréfáról van szó, akkor már késő volt,
leégett a cirkusz is és az egész falu.
A példázatot már többen felhasználták annak szemléltetésére, hogy
napjainkban milyen nehézségekbe ütközik a hit terjesztése, továbbadása.
Korunk embere számára úgy tűnik, hogy az Egyház egy letűnt kor
bohócjelmezében közelít az emberekhez, középkori nyelven igyekszik előadni
üzenetét, amelyet senki nem vesz komolyan. Az egyházi igehirdetők
mondhatnak, amit akarnak, mindenki bohócnak tartja őket és jót derülnek
kijelentéseiken. Amikor pedig megpróbálkozik azzal, hogy meggyőzze az
embereket a helyzet komolyságáról, szavai miatt senki nem kezd el
nyugtalankodni vagy gondolkodni.
Bár a kép találóan jellemzi korunk emberének hozzáállását a hit
kérdéséhez, mégis egy kicsit leegyszerűsíti a helyzetet, és azt a képzetet
kelti, hogy elegendő volna levenni a bohócruhát, azaz megújítani az
egyházi igehirdetést, tevékenységet és szolgálatot. Valóban ennyire
egyszerű volna a megoldás? Elég volna, ha lemosnánk magunkról a jámborság
festékét és levetnénk a régies nyelvezet ruháját? Elég volna egy látványos
külső átalakulás ahhoz, hogy minden megváltozzon és az emberek
odafigyeljenek Isten üzenetére? Valóban eredményeket hozna egy formai
megújulás? Aligha. Naiv tévedés volna ebben reménykednünk. Szükség van az
állandó megújulásra és a korszerű igehirdetésre, szükséges a mai kor
nyelvezetének és napjaink emberének ismerete, de mindez kevés, mert úgy
tűnik, hogy az életszentség zárt világából próbáljuk tanítani az általunk
bűnösnek minősített világot, kívülről igyekszünk meggyőzni az embereket,
akikkel nem akarunk sorsközösséget vállalni.
Úgy érzem, hogy Jézusnak a mai evangéliumban elhangzó szavai
megmutathatják számunkra a helyes módszert: Ti vagytok a föld sója. Ti
vagytok a világ világossága. A só belülről járja át, ízesíti meg az ételt.
A lámpa fénye belülről világítja meg a házat, kívülről nem jutna át a fény
a falakon. A keresztény embereknek belülről ható sóvá, belülről világító
fénnyé kell válniuk! Nem jelmezcseréről van itt szó, hanem
tanúságtételről. Legyünk a föld sója! Legyünk a világ világossága!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk
tanúságtétele legyen ízes, legyen megnyerő. Az évszázadok során a te
örömhíred, az evangélium üzenete nem veszítette el ízét, s nem veszített
időszerűségéből. A mai kor emberének is szüksége van az evangélium ízére.
Az örömhírből akár egy csipetnyi is elegendő ahhoz, hogy benne az ember
rátaláljon, ráérezzen az őt vezető isteni igazságra. Urunk segíts minket,
hogy kérésedet megvalósítva a föld sójává váljunk, mert ha a te isteni
szereteted és jóságod ízét nem tudjuk a világnak adni, teljesen
értéktelenek vagyunk. Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad a
világban és szolgálatunk meghozza gyümölcsét Isten dicsőségére!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170205.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum