2016. július 31., vasárnap

[Evangelium] 2016-07-31

2016. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A jövőre gondolva
Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az
történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel:
bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan
szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember,
akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek
köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében
lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri
őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon.
Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges
termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést
kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben.
Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkdzást
Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával
beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez
fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága,
szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem
figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak
anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei
életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt.
Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz,
hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi
meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem
jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért,
ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a
ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az
a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna
másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a
gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám,
ide vezet a vagyon gyűjtése.
Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott
meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy
mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló
kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre
vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten
nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele,
hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével.
A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy
szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt
ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az
elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági
jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye
Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük
imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad
tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról,
hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben
gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben
való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság,
a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a
szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más
lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból,
nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk
ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a
lelki gazdagság értékét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160731.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum