Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus
jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy
most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Jézus ezt felelte neki:
„Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás
és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és
hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" Márta ezt válaszolta
neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a
világba jön!"
Jn 11,19-27
Elmélkedés:
Szent Márta napjának evangéliuma Márta és Jézus beszélgetését örökíti meg
a feltámadásról. Jézus már napokkal barátjának, Lázárnak halála után
érkezik meg Betániába, Lázár már négy napja a sírban van. Márta úgy véli,
hogy testvérének halála megelőzhető lett volna, ha a betegségről
értesülvén Jézus azonnal elindul és meggyógyítja Lázárt, hiszen más
esetekben is megmutatta már, hogy képes csodás módon gyógyítani. E
véleményét nyíltan megmondja Jézusnak, s ebből egy kis szemrehányást is
kiérzünk. Jézus nem sértődik meg, megérti a gyászoló testvér fájdalmát, s
tudja, hogy az elkeseredettség szól belőle. Mindjárt bátorítani kezdi őt,
a feltámadásról beszél neki, mégpedig nem csak általánosságban, hanem
Lázár vonatkozásában. Márta kifejezi, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem
arra gondol, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra,
hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre. Ezt követően Jézus
kimegy a sírhoz, és előhívja Lázárt, feltámasztja őt a halálból.
Márta és Jézus beszélgetését a halottak feltámadásáról olvasva
szembetűnik, hogy olyan párbeszédről van szó, amely magán hordozza annak
ismeretét, hogy Jézus feltámadt a halálból, azaz már megfogalmazódik benne
az első keresztény közösség hite.
A Jézusban való hitünk egyik legfontosabb eleme az, hogy hiszünk az ő
feltámadásában.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160729.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése