Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,1-13
Elmélkedés:
Az ima tanít
Az iskolai hittanórára előbb érkeztem, még csak most kezdődött a szünet, a
gyerekek az udvaron játszottak. Mármint ha játéknak lehet nevezni egymás
kergetését és földre taszítását. Komolyabb sérülése, baja persze senkinek
sincs, aki elesik, hamar feláll, de nekem kegyetlennek és erőszakosnak
tűnik ez a játék. Mit játszotok? – kérdem tőlük. Háborúsdit! – kiáltják
egyszerre többen is, s kezükkel puskát formázva lövöldöztek egymásra. A
háború nem szép dolog és nem is játék, – mondom nekik – sok ártatlan
gyermek veszti életét a háborúban. Játszatok inkább békét! Az ötletre
megállnak, csoportba verődnek, látom rajtuk, hogy éppen megbeszélhetik a
játék szabályait és menetét, de aztán hozzám jönnek és az egyik hangadó
fiú előáll a kéréssel: Atya, hogyan kell békét játszani? Tanítson meg
miket rá!
A gyermekek sok mindent nem tudnak, s azt várják, hogy a felnőttek újabb
és újabb dolgokat tanítsanak meg nekik. A tanítási, nevelési feladat
sokszor nem is tudatos a felnőttek részéről, hanem a gyermekek lesik el,
sajátítják el a különféle magatartásformákat és viselkedési mintákat. A
tanítás ilyen módon a felnövekvő emberek beavatása a felnőttek világába.
Ahhoz, hogy valamit megtanuljunk mesterekre, tanítókra, nevelőkre van
szükségünk, akik felelősséggel végzik ezt a feladatot. A mai evangélium
szerint Jézus tanítványai azt kérik Mesterüktől, hogy tanítsa meg őket
imádkozni. Tudnak ők imádkozni, de az imádkozásnak egy új szintjére
szeretnének eljutni. Látják, hogy Jézus mennyire bensőséges kapcsolatban
van az Atyával, és azt szeretnék, ha ők is ilyen módon tudnák megszólítani
Istent. A gyermeki szavakban megfogalmazódó imától idővel el kell jutnunk
a hitbeli nagykorúság imájáig, miközben mindvégig megőrizzük magunkban a
gyermeki lelkületet és bizalmat. A kérésektől el kell jutnunk a
hálaadásig. Saját mondanivalónk ismétlésétől el kell jutnunk a csendig, a
hallgatásig, Isten meghallgatásáig. A szinte követelőző kérésektől a
bizalomig. Saját elképzeléseinktől addig a megnyugvásig, hogy Isten jól
tudja, mire van szükségünk.
Mire jó az imádkozás? Az ima segít, hogy jobban megismerjem önmagam és
jobban megismerjem Istent. Az ima felébreszti bennem a köszönet és a hála
érzését, mert rácsodálkozok arra, hogy az életben mindent Istentől kapok.
A helyesen végzett ima megérteti velem, hogy ne én legyek a fontos a magam
számára, hanem Isten legyen az első az életemben. Az ima ugyanakkor
megérteti velem, hogy Isten számára én vagyok a fontos, az én végső sorsom
és üdvösségem. A jól végzett ima bánatot ébreszt, valamint erősíti bennem
a reményt, hogy Isten irgalmas és megbocsát. Az ima nem félelemből fakad,
hanem Isten iránti szeretetből és örömmel tölt el. Az ima, az Istenhez
való fordulás emberi cselekedet, amely méltóságot ad nekem, mert a
végtelenül hatalmas Isten szóba áll velem, az ő kicsiny teremtményével. Az
ima megtanít, hogy helyesen értékeljem helyemet a világban. Az ima
megtanít az alázatra, hogy miután minden tőlem telhetőt megtettem,
Istentől várjam az eredményt. Az ima arra nevel, hogy megbecsüljem
istengyermeki méltóságomat és mindig úgy tekintsek Istenre, mint Atyámra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész
életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk
során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk.
Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged.
Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen
fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és
megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink
bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160724.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése