Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés:
A múlt héten a szombati evangélium azzal fejeződött be, hogy Jézus nem
válaszolt a vallási vezetők azon kérdésére, hogy milyen hatalommal
cselekszik. Emögött az is meghúzódik, hogy nem ismerte el őket vallási
vezetőknek és megkérdőjelezte vallási tekintélyüket. Neki, az Isten Fiának
joga van ahhoz, hogy a jeruzsálemi templomban, az ő Atyjának házában
rendet tegyen, tanítson és gyógyítson, a kérdezőknek viszont nincs joga
ahhoz, hogy felelősségre vonják őt emiatt.
Ugyanezt a gondolatot folytatja a mai evangéliumban a szőlőmunkásokról
szóló példabeszéd, amelyet a korábban kérdezőkhöz, a jelenlévő főpapokhoz
és a nép vallási elöljáróihoz intéz. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a
címzettek rögtön felismerték önmagukat a példabeszédben szereplő gonosz
szőlőmunkásokban. A példázat egyrészt bemutatta elődeik gonosz tetteit,
Isten küldötteinek, a prófétáknak bántalmazását és megölését, másrészt
előrevetítette, hogy elveszítik vallási hatalmukat, amely felháborodást
váltott ki belőlük. A példabeszéd ugyanakkor előre jelezte Jézusnak, mint
Isten Fiának sorsát is, akit nem sokkal később elfognak és keresztre
feszítve megölnek, de Isten mégis felmagasztalja őt. Az emberi gonoszság
ugyan Jézus halálát okozza, de az isteni jóság őt emeli jelként a magasba,
őt dicsőíti meg.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, arra rendeltél minket, hogy örömben éljünk. A munka egyedül nem
töltheti be életünket; add hát, hogy megértsük az öröm mélyebb értelmét,
az ünnep, az ünneplés, a játék, az üdülés, a pihenés, a művészet belső
gazdagságát és felemelkedettségét, de leginkább add meg a bennünket
szerető, ránk váró emberekkel való együttlét örömét. Örömvárásunknak az
legyen a csúcspontja, mint ahogyan te is mondottad: öröm nekem az emberek
között lenni.
Cserháti József
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160530.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése