Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána
ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik
pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a
népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon
szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen
vagyunk." „Ti adjatok nekik enni" – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két
halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi
népnek." Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes
csoportokban." Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe
vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta
azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot
szedtek össze.
Lk 9,11b-17
Elmélkedés:
Kimeríthetetlen forrás
A mai napon az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust
ünnepeljük. E jelenlét annak köszönhető, hogy az Úr gondoskodott arról,
hogy mennybemenetele után továbbra is itt legyen köztünk. Az utolsó
vacsorán a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta
apostolainak, és megparancsolta nekik, hogy halála és feltámadása
emlékezetére ismételjék meg cselekedetét. Ezt a cselekedetét, felajánlását
és áldozatát tesszük jelenvalóvá a szentmisében.
Csodálatos titok számunkra Jézus megtestesülése. Isten látható emberi
testet vett magára, emberré lett, hogy egészen közel kerüljön hozzánk,
emberekhez. De még ennél is csodálatosabb, hogy Isten megjelenik az
átváltoztatott kenyérben és borban, hogy kezünkbe és szívünkbe adja
önmagát. Újra és újra egészen közel akar jönni hozzánk, hogy bennünk
éljen, és ez a találkozás a szentáldozásban valósul meg. Ekkor találkozik
Isten vágya, hogy egyesüljön az emberrel és az ember vágya, hogy
egyesüljön az Istennel. Ennél közelebb már nem kerülhet hozzánk Isten,
hiszen, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük őt, akkor valóban bennünk
él.
Az Oltáriszentség mai ünnepe sokak számára inkább a külsőségekről szól és
nagyon sajnálatos, ha valaki számára csak a külsőségekről. Nagyon
dicséretes, amikor a városok és falvak utcáin díszes virágszőnyegeket
készítenek a hívek, akik ilyen módon is kifejezik tiszteletüket az
Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus iránt. Lelkes öröm tölti el
mindazokat, akik részt vesznek a látványos úrnapi körmeneten, amely során
hitünk titkát, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztust mutatjuk meg a
világnak. Igazi tanúságtétel ez arról, hogy az Úr a mi életünk forrása.
Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Eucharisztia iránti
legnagyobb tisztelet az, ha magunkhoz vesszük Krisztus testét a
szentáldozásban. Éppen a szentáldozás mutatja azt, hogy a bensőséges lelki
találkozás mindenféle külső megnyilvánulásnál fontosabb. Az
Oltáriszentségben Isten választ ad arra az emberi kérdésre, hogy miként
egyesülhetünk vele. Ha Krisztus testét magunkhoz vesszük, Isten él
bennünk.
A mai ünnep evangéliuma a csodálatos kenyérszaporítás eseményét beszéli
el. A tanítványok azt kérik Mesterüktől, hogy küldje haza a nagyszámú
népet, mert a pusztaságban nincs ennivalójuk az embereknek. Ők úgy
gondolják, hogy ebben a helyzet nincs más megoldás, de nagyon is emberien
gondolkodnak. Jézus viszont tud más lehetőséget, hiszen bárhol is jelenik
meg az emberi tehetetlenség és ütközik leküzdhetetlennek látszó határokba
az emberi cselekvésvágy, ott Isten új utakat képes nyitni. Az isteni
gondoskodás egy csoda révén olyan lehetőséget ad, amire az emberek nem is
gondolnak, nem is számítanak. Ennek köszönhetően mindenki bőséggel ehet a
Jézus által megszaporított kenyérből. Az evangélista azt is fontosnak
tartja megjegyezni, hogy miután mindenki jóllakott, még tizenkét kosárnyi
volt a maradék. Lám, ennyire nagylelkűen, bőkezűen adakozik Isten!
Az Oltáriszentség esetében szintén megfigyelhetjük ezt az isteni
bőkezűséget. Isten úgy adja nekünk önmagát az átváltoztatott kenyérben,
hogy közben nem fogyatkozik meg. Az Eucharisztia, az élő kenyér az élet
kimeríthetetlen forrása számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul
odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott
áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az
örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi
jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent
tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium
hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk
szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz
odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160529.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése