jegyese
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának,
Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna,
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember
volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban
bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és
így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát,
mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit
Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!" Amikor József
felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta
neki.
Mt 1,16.18-21.24a
Elmélkedés:
A mai napon Egyházunk Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét és Jézus
nevelőapját ünnepli. Az ünnep evangéliuma azt tárja fel előttünk, hogy
József miként értesült Jézus közelgő születéséről. Az esemény jelentőségét
talán akkor értjük meg a legjobban, ha párhuzamba állítjuk Jézus
születésének hírüladásával. Az angyali üdvözletkor Mária Isten
küldöttétől, Gábor angyaltól ismeri meg a mindenható Isten akaratát,
miszerint őt választotta ki arra az egyedülálló hivatásra, hogy a Megváltó
Anyja legyen. Mária készséggel mondja ki az igent az üdvözítő Isten
szándékára s egyezik bele abba. József valamivel később álmában ismeri meg
ugyanezt a titkot. Neki is egy angyal jelenik meg, aki közli vele, hogy
jegyese születendő gyermeke nem földi apától származik, hanem a Szentlélek
közreműködésével fogant. József nem szavakkal mondja ki az igent, hanem
cselekedetével. Ezt fejezi ki a jelenet záró mondata: „Amikor József
felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta
neki."
Miként a názáreti leány, Mária igazságként fogadta el mindazt, amit
angyala által Isten üzent neki, ugyanúgy Szent József is. Ezért mondhatja,
hogy az Istenben való hit és az Isten iránti engedelmesség összeköti
Máriát és Józsefet, s közösen hordozzák Jézus felnevelésének felelősségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s
hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal,
igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez
vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé,
aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom,
társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160319.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése