2016. március 13., vasárnap

[Evangelium] 2016-03-13

2016. március 13. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Az irgalom felemel
A házasságtörő asszony történetében csodálatosan megnyilvánul az isteni
irgalmasság és megbocsátás. Ezt a szempontot figyelembe véve úgy érezzük,
hogy jobb helye volna Szent Lukács írásában, amely a négy evangélium közül
elsősorban Jézus példabeszédei alapján a leggazdagabban fejti ki az
irgalmasság témáját. János evangélista gondolatmenetébe más szempontból
illeszkedik az esemény. Ő azt akarja bemutatni, hogyan formálódik idővel a
Jézussal szembeni ellenállás. Az előzményekben és az eset utáni
történésekben arról van szó, hogy a farizeusok és az írástudók bele
akarnak kötni Jézus tanításába. A viták általában megmaradnak elméleti
szinten, a házasságtörő asszony esete azonban kivétel. A farizeusok és az
írástudók feltehettek volna egy kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi az
eljárás egy olyan esetben, amikor valakit hűtlenségen érnek. Ők azonban
továbbmennek, odacipelnek Jézus lábaihoz egy asszonyt, aki ellen
házasságtörés a vád, és ítéletet várnak tőle. Az elméleti kérdés azonnal
gyakorlativá válik, s Jézus válasza nem csupán elméleti felelet lesz,
hanem döntés egy ember sorsáról, életéről vagy haláláról. „Te mit
mondasz?" – hangzik Jézus felé a kérdés.
János evangélista leszögezi, hogy a kérdezők vádolni akarják Jézust.
Ismerik, hogy Jézus mit tanít az Isten irgalmáról. Jól tudják, hogy szóba
áll a bűnösökkel, betér házukba, együtt étkezik velük. És azt is tudják,
hogy egy tanítónak az ad tekintélyt, ha ő maga is megtartja a törvényeket,
s nem csak másokat buzdít azok követésére. Ha Jézus kimondja a halálos
ítéletet az asszonyra, akkor szembekerül korábbi kijelentéseivel és
magatartásával. Szépeket mond ugyan a megbocsátásról, de az adott esetben
szemrebbenés nélkül képes kimondani valakire a halálos ítéletet. Ha
viszont ellenzi az asszony megbüntetését, akkor semmibe veszi a mózesi
törvényeket. Az ő szemszögükből a csapda tökéletes. Arra számítanak, hogy
akár egyiket, akár a másikat válaszolja Jézus, valamivel mindenképpen
vádolni tudják majd őt. Arra viszont nem számítanak, hogy van harmadik
lehetőség. Az igazi bölcsesség szólal meg Jézusból: „Az vesse rá az első
követ, aki közületek bűn nélkül van!" Ő tehát fordít a helyzeten, a vádlók
tulajdonképpen maguk is vádlottakká válnak, ez a felelet szembesíti őket
saját magukkal és bűneikkel. Jézus bölcs válasza megmenti az asszonyt, a
korábbi vádlók távoznak.
Az Irgalmasság Évében térjünk vissza egy gondolat erejéig a megbocsátásra.
Jézus nem az asszony múltjára kíváncsi, ezért nem faggatja őt és nem vár
tőle beismerést. Az asszony pedig nem áll neki mentegetőzni, nem akarja
titkolni bűnét és nincs szándékában személyes felelősségét kicsinyíteni.
Mindkettőjük figyelme a múlt helyett a jövőre irányul. Jézus ezt mondja
neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" A bűnt tehát
helyteleníti, elítéli, de az embert nem akarja elítélni. Ő azért jött,
hogy megmentse a bűnösöket és megtérésre indítsa őket. Az isteni
irgalmasság túllép az ember bűnös múltján és elindítja a remény, a
megigazulás útján. Az emberi ítélkezés a porba alázza az embert, de az
isteni irgalmasság felemel, talpra állít, lehetőséget ad egy új életre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem
elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell
ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék
a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés
elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül
megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást
szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy
szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160313.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum