Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek."
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52
Elmélkedés:
Az olyan esetekben, amikor Jézus csodával gyógyít meg egy beteget,
nyilvánvaló a szándéka: megmutatja, hogy Isten az ember javát akarja,
Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva tartó
gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az olyan
rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő
szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a mai
evangéliumban olvasunk. Nyilvánvalóan itt sem erőfitogtatásról vagy
magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.
Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy nem
mindegy, kik vannak jelen bizonyos rendkívüli cselekedeteinél, tehát
tekintettel van arra, kik részesülnek a csodából, illetve azt is szem
előtt tartja, hogy vajon az érintettek megértik-e majd cselekedetének
jelentését és jelentőségét. A kenyerek és a halak megszaporításakor sok
ezer ember van jelen. Ha ugyanennyi ember látta volna az éjszakai vízen
járást, minden bizonnyal tömegpánik tört volna ki. A bárkában evező
tanítványok is megrémülnek és félelmükben kiabálni kezdenek, mert
kísértetnek vélik a víz tetején hozzájuk közeledő személyt, s csak
Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét mutatta
meg nekik, de úgy tűnik, hogy ennek felismerésére még ők sincsenek
felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket
már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő.
Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra
pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád
könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd
meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald
meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160109.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése