Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
A csillag fényét követve
Évekkel ezelőtt, még fiatal pap koromban történt a következő eset. Korán,
már az advent elején elkezdtük gyakorolni a gyerekekkel a karácsonyi
betlehemes játékot. A szereposztásnál szinte minden simán ment, valamennyi
gyerek testhezálló szerephez jutott. Egyedül a Lőcsei Marcival
kapcsolatban voltak kételyeim, mert mindenképpen az egyik király szeretett
volna lenni a három közül, én viszont az írástudó szerepét akartam
rábízni. Ő is próbált érvelni az elgondolása mellett, meg én is.
Erősködött, hogy nála szebben senki nem tud hódolni a Megváltó előtt,
ezért hadd vigye ő a Gáspár aranyát. Erre én is győzködtem, hogy
írástudóként szépen hirdethetné a prófétai jövendöléseket, és ez bizony
jelentős feladat. Nem nagyon értette, hogy kik is voltak azok az írástudók
Jézus idejében, ezért inkább ragaszkodott a királyhoz. A végén még abba is
belement volna, hogy ő legyen a szerecsenkirály, bár az nem annyira
tetszett neki, mint a Gáspár vagy a Menyhért. Bevetettem nála, hogy szép
díszes köntöse lesz írástudóként, büszke lesz rá anyukája, de ezt az érvet
hamar lesöpörte, mondván, hogy a királyoknak sokkal szebb palástja van és
az jobban tetszene anyukájának is. Győzködtem még, hogy az írástudók abban
az időben mennyire okosak voltak, de ez sem hatott rá, mert a végén
előhúzta a mindent eldöntő érvet, hogy ő tulajdonképpen bukásra áll
magyarból, mert rossz a helyesírása, ezért semmiképpen sem lehet írástudó.
Sejtettem, hogy egy szó sem igaz ebből, de ráhagytam, mert aki ekkora
poént tud mondani, hogy király lehessen, az tényleg megérdemli. Így lett ő
abban az évben Gáspár király.
Ma, Urunk megjelenése ünnepén azért idézem fel e régi esetet, mert ezzel
szeretném bemutatni, mennyire közel állnak a gyerekek szívéhez, a gyerekek
gondolatvilágához a háromkirályok, akik valójában nem is voltak uralkodók,
hanem – miként az evangéliumban szerepel – bölcsek voltak, akik
napkeletről jöttek. Ugyanakkor nem csak a gyermekek fantáziáját, hanem a
felnőttek képzeletvilágát is megmozgatja a napkeleti bölcsek története,
mindazokét, akik hittel olvassák a Szentírást. Éppen emiatt nem kell
csodálkoznunk azon, hogy az evangéliumok meglehetősen szűkszavú
elbeszélését az évszázadok során az igehirdetők kissé kiszínezték, amely
aztán számos irodalmi műben és művészeti alkotáson is megjelent. Ennek
köszönhetően kapták nevüket, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik egyike
idősebb, a másik középkorú, a harmadik pedig egészen fiatal.
Tulajdonképpen azt sem tudjuk hányan érkeztek a csillag fényét követve,
csupán a háromféle ajándékból következtetünk arra, hogy feltehetően hárman
voltak.
A napkeleti bölcseket egy csillag, egy különleges égi jel vezette a
Megváltóhoz. Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték ezt a jelet és
kutatni kezdték annak értelmét. Úgy gondolták, hogy ez egy újszülött
királynak a jele. S amikor ezt megértették, akkor elindultak, követték a
jelet. Nem féltek az út viszontagságaitól és szándékuktól nem téríthette
el őket senki. Az őket vezető csillag talán egy időre eltűnt szemük elől,
ezért is tudakozódhattak Jeruzsálemben az uralkodónál. Amikor pedig újra
elindulnak, most már a prófétai jövendölésben szereplő Betlehem felé,
akkor újra felragyogott előttük a csillag. Máté evangélista külön kiemeli,
hogy „a csillagot meglátva nagyon megörültek." Mert az isteni jelet
követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és
örömmel tölti el az embert. A napkeleti bölcsek mindazokat jelképezik,
akik a történelem folyamán elindulnak, hogy keressék az Istent. Induljunk
mi is örömmel a szívünkben!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! Ma lélekben útra kelünk, és a napkeleti
bölcsekkel együtt elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye
vezet. Nem aggódunk az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert a
te szereteted és irgalmad vonz bennünket. Egyetlen utat keresünk, azt,
amely hozzád vezet. Egyetlen úton akarunk haladni, azon, amelyet te
mutatsz nekünk. Keresni a hozzád vezető utat, határozottan haladni az
üdvösség útján, soha nem letérni az örök élet felé vezető útról, ez az
igazi bölcsesség! Segíts, hogy másokat is hozzád, az irgalomban gazdag
Istenhez vezessünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160106.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése