2015. december 31., csütörtök

[Evangelium] 2015-12-31

2015. december 31. – Csütörtök

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják
milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, mert most látnak életükben
először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben
otthagyta nyomát a fán, amelyet a korábbi években alig lehetett
észrevenni, de most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk is
nyomot hagy. Az elmúlt esztendő során is növekedtünk, s a közvetlenül
előttünk álló, majd a következő években is növekednünk kell, amíg életünk
fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait.
Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük: milyen hamar
eltelt ez az év, milyen gyorsan múlnak az évek - mondogatják sokan. Ha
időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább
siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb
bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk
megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság
részesei vagyunk.
De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát
nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében
van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket
Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is
Isten ajándéka lesz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti
testvéri összefogást! Ámen.
Szent XXIII. János pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum