Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt
nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41-52
Elmélkedés:
Menekült voltam
Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az 1500
körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését mutatja
be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető
Szent Józsefre vagy szamárháton ülő Máriára! Az alkotót egyáltalán nem
zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan,
szárazföldön bejárható, mert ő úgy képzelte, hogy a Szent Család egy
kisebb vitorlás hajón, egy egyszerű bárkán utazik hazafelé. Szívderítő
látvány a fedélzeten szundikáló Szent József, a talán imádkozó Mária, az
árbockosárhoz felmászó angyalok és a hajókötélbe kapaszkodó Jézus, aki
kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre mutat.
A tenger nyugodt, a szél sem fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent Család
tagjain kívül egyetlen ember sincs a hajón, nincsenek utasok, nincsenek
matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor kié
ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy
saját hajót vett, amivel aztán évek múlva hazatérhetett családjával?
Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán
egy hajós vagy hajóval többször utazó személy lehetett, aki feltehetően
azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az
onnan való hazatérés hátterében az isteni gondviselés áll. A kis Jézus,
Mária és József angyalok kíséretében oda utaznak, ahová a gondviselés
vezeti őket.
A világsajtó képei villannak be az elmúlt hónapokból. Az egyiken egy
katonai járőrhajó személyzete menti a tengeren lélekvesztővel átkelni
akarókat. Egy másikon szögesdróttal körülvett menekülttáborban sorsukat
tétlenül váró emberek. Egy harmadikon kamionra felkapaszkodó emberek,
akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn takaróval
letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert
nem tudtak elmenekülni a háború elől. Szívszorító látvány. Bárcsak
mindenki el tudna menekülni az életét fenyegető veszély elől! Bárcsak
minden hazáját elhagyóra úgy tekintene mindenki, mint menekültre, és nem
mint potyautasra, a szociális háló haszonélvezőjére vagy illegális
bevándorlóra! Napjainkban Szent Józsefnek embercsempészeket kellene
lefizetnie, hogy betonfalak alatti titkos alagutakon és átvágott
szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal. Egykor
nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert életüket
veszély fenyegette. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egy távoli
földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva visszatérhettek
saját hazájukba. Bárcsak napjaink menekültjei is biztonságos helyre
találnának! Bárcsak jószándékú befogadókra találnának! Bárcsak
biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke volna
mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját! Bárcsak
mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené a
vándorlók és menekültek befogadását! Bárcsak az éhezők, a szomjazók, a
ruhátlanok és a betegek mellett a menekültekben is felismernénk Krisztus
arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek és
vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és ti
befogadtatok.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád
fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető
utat a fiataloknak! Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy
édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet
mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy
védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel
és hűséggel gondoskodott családjáról. Tanítsd engedelmességre a
gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minden család otthonra leljen és
békében éljen!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151227.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése