Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem
akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután
megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de
féltek megkérdezni.
EzutánKafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte
tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült,
odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Aztán odahívott egy
kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Mk 9,30-37
Elmélkedés:
Mindenki szolgája
Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az óvodás gyermeket, aki gondolkozás
nélkül mondja a választ: „Kötéltáncos vagy állatszelidítő. Megtanulok szép
mutatványokat, különleges dolgokat tanítok meg az oroszlánoknak és
tigriseknek, és műsoraimat tátott szájjal nézi majd mindenki." Így
válaszol egy kisgyermek, aki valószínűleg az elmúlt hétvégén maga is
tátott szájjal nézte a cirkuszban a mutatványokat. Mi leszel, ha nagy
leszel? - szól a kérdés a 8. osztályos diáknak, aki hetek óta azon
tűnődik, milyen középiskolába menjen tanulni. Ő sem gondolkodik sokáig: „A
televízióban fogok szerepelni, énekelek és táncolok, így valósítom meg
álmaimat." E vágyak valószínűleg csak álmok fognak maradni, - gondolja
magában az osztályfőnöke - ha nem a showműsorokat néznéd minden nap a
tévében, hanem tanulnál, többre is vihetnéd az életben. Mi leszel, ha nagy
leszel? - kérdezik a gimnazistát. „Még nem tudom, de abban biztos vagyok,
hogy sok pénzt fogok keresni, nem úgy mint a szüleim." Remek - szól felé a
bátorítás - legalább tudod segíteni anyagilag szegény szüleidet. Mi
leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az egyetemistát, aki kissé megsértődik:
„Én már nagy vagyok!"
E jellegzetes példák két alapvető dologra mutatnak rá. Egyrészt arra, hogy
változnak ugyan idővel az elképzelések, de az önmegvalósítás, az
önérvényesítés megmarad. Másrészt nagy hatással van ránk környezetünk, a
bennünket érő számos élmény és tapasztalat. A felnőttek és szülők
felelőssége abban áll, hogy miként tudják helyes mederbe terelni a
felnövekvő nemzedékek vágyait, illetve milyen példát mutatnak
gyermekeiknek.
Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezhették bizonyára Jézustól is többször.
Az evangéliumok ugyan nem jegyeztek le egyetlen ilyen esetet sem, de az ő
életét és küldetéstudatát ismerve azt mondhatjuk, hogy Jézus nyugodt
szívvel válaszolhatta élete bármelyik szakaszában a következőt: „Szolga
leszek, Isten szolgája és mindenki szolgája." Gyermekként és fiatalként,
felnőttként, amikor megkezdte nyilvános működését és három évvel később,
amikor a szenvedés és halál vállalására készült, Jézus mindig ezt
válaszolhatta volna. Mert ő mindig szolga akart lenni. Isten szolgája és
az emberek szolgája, megváltásunk és üdvösségünk szolgája. Ő egyaránt
szolgálatnak tekintette az emberek tanítását és a betegek gyógyítását.
Szolgálatnak tekintette a szenvedés vállalását és saját halálát. Neki
egyetlen álma volt, mindenben teljesíteni azt, amit az Atya kér tőle.
Szolgálatával és szolgáló szeretetével az Úr példát mutatott
tanítványainak és apostolainak. Ők csak lassan értették meg. Ők inkább
gondoltak az önérvényesítésre, saját előbbre jutásukra. Ezt mutatja be a
mai evangélium. Miután a Mester a rá váró szenvedésről és halálról beszél,
azaz feltárja előttük küldetésének lényegét, ők azt vitatják meg egymás
között, hogy ki a nagyobb. Jézustól távol áll ez a versengés, és azt
kívánja tőlük, hogy legyenek készen a szolgálatra. Ne hatalomra
törekedjenek, hanem állítsák Isten országa ügyének szolgálatába életüket.
Ezért mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az
utolsó, és mindenkinek a szolgája" (Mk 9,35).
Szolgálatával és szolgáló szeretetével Jézus nekem is példát mutat. Isten
örök országába akkor juthatok el, ha szolgálatnak tekintem életem.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj minket a szolgálat helyes
értelmezésére és gyakorlására! A szolgálat nem jelenthet senki számára
kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt, vagy
amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. A szolgálatban te vagy
tanítómesterünk, aki magad is szolgálni jöttél a világba, üdvösségünk
szolgája lettél. Azt kéred tőlünk, hogy állítsuk életünket az evangélium
hirdetésének szolgálatába. Minden kegyelmi adományt azért kapunk tőled,
hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel
neked szolgálhatunk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150920.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-20
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése