Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy
aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami
nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és
nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az
még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18
Elmélkedés:
Az elmúlt szombaton a magvetőről szóló példabeszéd kapcsán már
elmélkedtünk arról, hogy egyrészt Jézust tekinthetjük a hasonlat
főszereplőjének, hiszen az örömhír magjait ő hinti az emberi szívekbe,
másrészt pedig nekünk is az örömhír továbbadóivá érdemes válnunk. E kettős
értelmezés vonatkozik a mai példázatra is, amelyet a mi Urunk a házban
világító lámpásról mond. A lámpa, illetve annak fénye és ragyogása
jelentheti a hitet, a szeretetet, amely szétárad az emberekre a világban.
De ki gyújtja meg ezt a fényt? Mindenekelőtt az Úr Jézus, aki azt mondta
magáról: „Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). Ő a fény hordozója,
aki meggyújtja szívünkben a hit lángját. Ő ajándékozza nekünk értelmünk
világosságát, hogy minden élethelyzetben felismerjük Isten akaratát és
megtegyük azt.
Amikor Szent Lukács megírja evangéliumát, már létezik keresztény közösség,
amely az apostoli igehirdetés által már megkapta a hit világosságát, és
amely közösség tagjai lassan kezdik megérteni, hogy Krisztus világító
feladatát nekik kell folytatniuk. A jézusi hasonlatban szereplő ház tehát
már az Egyházat jelenti, amely közösségbe belépve mindenki megláthatja a
hit világosságát.
Krisztus rám ragyogó világosságát nekem is sugároznom kell a hitetlenség
sötétségében élők felé, hogy ők is rátaláljanak az igazi világosságra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, megszégyenülten állunk előtted, mert megosztottuk egyetlen
egyházadat. Mindenki úgy véli, hogy úgy kell hinnie és élnie, ahogyan
őseitől örökségként kapta. Bocsásd meg, hogy az igazság megvallásában
sokszor kemények és szeretetlenek voltunk, hogy hagyományaink miatt
megosztottak vagyunk és nem értjük meg egymást.
M. Seitz-Fr. Thlele
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150921.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-21
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése