2015. szeptember 19., szombat

[Evangelium] 2015-09-19

2015. szeptember 19. – Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban a magvetőről szóló példabeszédet olvassuk,
amelyet az apostolok kérésére annak részletes magyarázata követ. Első
pillantásra nem szükséges tehát magyarázatot fűznünk az olvasottakhoz,
főként annak tudatában nem volna indokolt, hogy aligha tudnánk Jézus
értelmezésénél jobbat kitalálni. Ha azonban figyelmesen újra elolvassuk a
példázatot és a magyarázatot, akkor a hasonlóságok mellett jelentős
különbséget veszünk észre. Elsőként az útszélre esett magokról van szó,
ezután következnek a kövek, majd a tövisek közé hullott magok s végezetül
a jó földbe hullottak. Bár mindkét esetben ezek az elemek ugyanúgy követik
egymást, mégis máson van a hangsúly. A példabeszéd inkább a magvetőről és
az ő tevékenységéről szól, míg a magyarázatnak nevezett szövegben a magok
kapnak nagyobb jelentőséget. Elképzelhető tehát, hogy az eredetileg két
önálló példabeszédet az evangélista kapcsolta össze hasonló tartalmuk
miatt, esetleg ő igazította egymáshoz azok tartalmát.
Ennek megfelelően kétféleképpen vonatkoztathatjuk magunkra a
példabeszédet. Képzelhetjük magunkat egyrészt a magvető helyébe, hiszen
Isten üzenetének továbbadása, hirdetése mindannyiunk feladata, másrészt
arra kell válaszolnunk, hogy a mi lelkünkben milyen talajra hull Isten
szava, hoz-e bőséges termést.
Miként a magvető bízik abban, hogy munkája eredményes lesz, Isten is bízik
abban, hogy tanítását megszívlelem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Uram, hogy mindig igent tudjak mondani; minden új valósághoz és új
helyzethez. Adj nyitott, kereső szívet, mely nem zárkózik el semmitől és
senkitől. Nyisd ki szememet, hogy saját szegénységemben észrevegyem a te
kegyelmed erejét, hogy így nyilvánvalóvá legyen előttem dicsőséged.
A. Steffens

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150919.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-19
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum