Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22
Elmélkedés:
A mai evangéliumi részlet mindenekelőtt Jézus személyére vonatkozóan ad
tanítást. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik, s csak
tanítványai vannak vele, a nép most nincs jelen. Keresi tehát az alkalmat,
hogy visszavonuljon egy időre a kíváncsi tömegtől, amely fokozódó
lelkesedéssel érdeklődik tanítása iránt, illetve egyre több beteget visz
hozzá. Az a tény, hogy e csendes pillanataiban is vele vannak tanítványai,
azt jelzi, hogy egészen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki köztük.
Ebben a bizalomteljes légkörben hangzik el Jézus kérdése, hogy kinek
tartják őt az emberek, illetve az apostolok. Erre válaszolva hangzik el
Péter apostol részéről a hitvallás, amely szerint Jézust az Isten
Fölkentjének tartják, azaz Isten különleges küldöttének, akit eltölt Isten
Lelke.
Jézus személye mellett Péter apostolról is fontos üzenetet közöl a
részlet. Az első kérdésre a tanítványok közül többen válaszolnak. Az Úr
második kérdésére azonban csak Péter ad feleletet a maga és apostoltársai
nevében. Mondhatjuk, hogy Péter a szóvivő, aki mindannyiuk véleményét
tolmácsolja. Az ő elsőségét, vezető szerepét jelzi ezzel az evangélista.
Jézus tőlem is megkérdezi: kinek tartom őt. Szavaimmal és cselekedeteimmel
fejezem ki azt, hogy mit gondolok, mit hiszek róla.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, életem mindig szenvedést jelent, ha másokat látok szenvedni. Saját
erőmre támaszkodva összeroppannék. Tégy engem teljes emberre, add meg, ami
még hiányzik. Csendesítsd le nyugtalanságomat. s add a te üdvözítő
nyugtalanságodat, mellyel megmentésünkre indultál. Ha te vagy szívem
nyugtalansága, akkor a csend és a béke útján járok.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150925.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-25
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése