Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30
Elmélkedés:
Az Egyház és a hit fejlődésének története során voltak olyan tévutak,
amelyek képviselői Jézus Krisztus személyében csak az embert látták és nem
tartották őt Istennek. Ezen elképzelések szerint Jézus valóságos ember
volt, akit az Egyház az idők során Istenné tett, isteni tulajdonságokkal,
képességekkel ruházott fel. Mindez ellentétes a katolikus tanítással,
amely szerint Jézus valóságos Isten és valóságos ember.
Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokban Jézus születésének történetét,
akkor észrevesszük, hogy világrajötte több, mint bármely más ember
születése. Az emberi elképzeléseket és elvárásokat messze felülmúlja egész
élete születésétől haláláig és feltámadásáig. Személyének varázsát,
tanításának titkát, cselekedeteinek különleges erejét az általa
kiválasztott apostolok is csak lassan értik meg, és ez nem más, mint az
Atyával való kapcsolata, egysége, amiről a mai evangéliumban olvasunk.
Jézus, a Fiúisten mindent az Atya megbízásából és az ő akaratának
megfelelően tesz, s kettejük kapcsolatának lényege a szeretet. Az ember
számára nem csupán az a feladat, hogy az Úr tanításából megismerje ezt a
szeretetkapcsolatot, hanem az is, hogy Isten meghívását elfogadva belépjen
e szeretetközösségbe. A hit útja tehát Istenhez, a szeretethez vezet. Az
Egyháznak pedig az a küldetése, hogy az emberek számára megmutassa ezt az
Istenhez vezető utat.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti;
kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-18
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150318.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése