Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr
akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor
kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna
neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem
rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet
mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35
Elmélkedés:
Péter apostol megbocsátással kapcsolatos kérdésére Jézus azt válaszolja,
hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem akár hetvenszer hétszer is
tudnunk kell megbocsátani. Kijelentése szemléltetésére ezt követően a mi
Urunk elmond egy példabeszédet, amelyben az úr rendkívül nagy adósságot,
tízezer talentumot enged el egyik szolgájának, aki azonban ezt követően
könyörtelenül lép fel szolgatársával szemben, aki neki egy jelentéktelen
összeggel, száz dénárral tartozott. A két tartozás közti óriási különbség
arra utal, hogy Isten sokkal többet enged el nekünk, amikor megbocsátja
bűneinket, mint amikor mi megbocsátunk embertársunknak. Ha tehát az
irgalomban gazdag Isten ennyire nagylelkű hozzánk, akkor nem szabad
felebarátainktól megtagadnunk a megbocsátást.
Érdemes odafigyelnünk a példázatnak egy mélyebb mondanivalójára is. Az
ókorban, Jézus korában a fizetni nem tudó adós rabszolga lett, annak a
szolgája, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése
azt jelentette, hogy megajándékozták őt szabadsággal, nem került
rabszolgasorba. Ennek fényében a példabeszéd azt tanítja, hogy amikor
Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg bennünket. S ez
nem a mi érdemünk, hanem egyedül az ő jóságának, irgalmának,
nagylelkűségének köszönhető. Értékelem-e Istennek ezt az ajándékát?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-10
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150310.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése