A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30
Elmélkedés:
Jézus sikertelen názáreti fellépéséről olvasunk a mai evangéliumban. Kissé
meglep bennünket, hogy miközben más városokban Jézust szívesen fogadják és
tolonganak körülötte az emberek, addig Názáretben, abban a városban, ahol
felnevelkedett, hitetlenül fogadják, elutasítóan viselkednek vele. Ezt az
elutasítást látva idéz Jézus egy régi mondást, amely a próféták sorsára
utal: „Egy próféta sem kedves a maga hazájában" (Lk4,24). Az ószövetségi
időkben sokszor megölték a prófétákat, akik bizony kemény szavakkal
figyelmeztették a népet, hogy térjen vissza Isten törvényeinek útjára.
Miért került ez a részlet a nagyböjti idő evangéliumai közé? Jézus
fellépése azzal zárul, hogy a názáretiek haragra gyulladnak és meg akarják
őt ölni. Lukács evangélista szándékosan úgy fogalmazza ezt a részt, hogy
előre utaljon Jézus élete végére. A Názáretben lakók a „városon kívülre"
viszik Jézust és „felvezették a hegyre." Ugyanezekkel a kifejezésekkel
találkozunk Jézus szenvedéstörténetében is. A keresztjét hordozó Jézust
kivezetik Jeruzsálemből, a városon kívülre, és felvezetik a Golgota
hegyére, hogy ott keresztre feszítsék. Az a kijelentés pedig, hogy nem
tudták megölni, mert „eltávozott," egyértelműen utal Jézus feltámadására,
arra, hogy őt nem lehet örökre megölni. Észreveszem-e a történések és az
emberi rosszindulat hátterében Isten üdvözítő szándékát?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-09
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150309.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése