Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Egy fiatal pap mesélte első, önálló plébánosi helyének tapasztalatait
néhány hónap után. A legtöbben azért jönnek a plébániára, hogy az
egyházközségi hozzájárulást befizessék vagy misét írassanak. Néhányan
keresztelés vagy esküvő ügyében kerestek fel, mások hivatali ügyben. Volt,
aki ajánlást kért gyermekének az egyházi iskolába, voltak koldusok is,
akik adományt kértek. Ha a községben megállítanak, mindig azt kérdezik,
hogy mikor lesz a legutóbb elhunyt személy temetése. Viszont azt még senki
sem kérdezte meg, hogy hogyan üdvözülhet.
Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük az eset és a
mai evangélium kapcsán, amely szerint Jézustól is megkérdezték egykor,
hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. A mindennapi teendőink között
sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi életünknek csak
akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb kerülünk az üdvösséghez.
Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha ettől eltávolít bennünket.
Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra, hogy előbbre jussunk az
üdvösség útján! Ha nem tudjuk a módját, feltétlenül kérdezzük meg
valakitől, aki Isten szolgájaként tevékenykedik.
Bátorítok mindenkit, tegyen egy próbát! Ezen a héten kérdezze meg a
plébános vagy káplán atyától, hogyan üdvözülhet? Ha első pillanatban
furcsán nézne, nyugodtan ismételjük meg a kérdést, hivatkozzunk arra, hogy
Jézustól is ezt kérdezték egykor.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen
szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad
királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának
kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi
féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a
nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne,
hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a
megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-29
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141029.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése