Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: „Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46
Elmélkedés:
Jézus nagyon kemény szavakkal beszél a farizeusokról és aztán az
írástudókról. De ne értsük félre szavait! Nem azzal van a baj, amit
tesznek, hanem azzal, amit nem tesznek meg. Talán nem is foglalkozna
azzal, hogy a legaprólékosabban próbálják betartani a törvényeket, ha
közben nem feledkeznének el a legfontosabb törvényről, a szeretet
gyakorlásáról. Talán elnézné „igyekezetüket," ha nem próbálnák másokra
kényszeríteni saját szabályaikat.
Azt állítja a mai evangéliumi részben, hogy a törvénytudók elviselhetetlen
terhet raknak az emberekre, s hordozásukhoz nem nyújtanak segítséget. Mi
ez a teher? Mire gondol Jézus? Talán a mózesi törvényre, amely sok ember
számára valóban teher lehet, de amely végül is az Istennel való
szövetségnek és kapcsolatnak az alapja? Igen, Jézus a törvényekre
gondolhatott, de nem mindegyikre. Meg kell különböztetnünk az eredeti
isteni törvényt és az ehhez kapcsolódó emberi parancsokat. Isten törvénye
valójában nem lehet senki számára teher, amelyet a saját üdvössége
érdekében ne tudna vállalni. Jézus nem is erre gondolt, hanem azokra a
kiegészítésekre, amelyeket a farizeusi hagyomány és gyakorlat fűzött
hozzá, s amelyek megnehezítették az emberek életét.
Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az
igazságosságra és a szeretetre irányuló, mindenki számára megtartandó
isteni törvényeket a vallásosság látszatát keltő törvényektől.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, felismerlek-e a kenyérben? Felismerlek-e egyáltalán, amikor a
közelembe jössz? Jelenléted oly törékeny hiten múlik – az én hitemen.
Pedig itt vagy, biztosan. Kérlek, segíts, hogy jobban megismerjelek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-15
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141015.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése