Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött,
hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt
menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide,
ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király
megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés:
A Fiú menyegzője
A mai evangéliumi rész címe a legtöbb bibliafordításban így szerepel:
példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus egy történetet mond el egy
királyról, aki lakodalmat, menyegzőt tart. Amikor mindent előkészített,
elküldte a szolgáit, hogy meghívását továbbítsák a leendő vendégeknek. Ők
azonban mindenféle kifogással visszautasították a meghívást. Az okokat
olvasva érezzük, hogy nem csupán udvariatlanságról van szó, hanem a
vendégszeretet elutasításáról is. Ekkor a király újra elküldi szolgáit,
hogy válogatás nélkül hívjanak mindenkit a menyegzőre. Ennek köszönhetően
megtelik a lakodalmas ház. A történet lezárásaként szerepel még, hogy a
király eltávolíttatja a vendégek közül azt, aki nem öltözött fel az
alkalomhoz illően ünneplő ruhába.
A történet értelmezése, magyarázata egy apróságon teljesen félrecsúszhat.
Mégpedig azon, amit szándékosan kihagytam a történet vázlatos
ismertetéséből. Bizonyára észrevettük, hogy kimaradt, hogy a király a
fiának rendezte a menyegzőt. És ez a történet kulcsfontosságú eleme, amely
megadja a helyes értelmezés irányát. Jézusnak ez a példabeszéde a gyilkos
szőlőmunkásokról szóló beszédet követi (Mt 21,33-43). Azt olvastuk az
elmúlt vasárnapon és tartalmilag ahhoz kapcsolódik. Mindkettőben szerepel
a fiú, az elsőben a szőlősgazda fia, akit megölnek, a másodikban a király
fia, illetve szerepel a munkások és a meghívottak részéről a fiú iránti
tiszteletlenség, elutasítás.
Máté evangéliumának ezen utolsó fejezeteiben, a példabeszédekben és Jézus
utolsó napjainak leírásában egyaránt az „Isten Fia" kifejezés a központ.
Az írástudók és a főpapok nehezményezik, hogy Jézus Isten Fiának tartja
magát és a nép hisz abban, hogy ő az Isten Fia. Elfogatását követően a
zsidó főtanács hallgatja ki őt. A főpap ezt a kérdést teszi fel: „Te
vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?" (Mt 26,63). Miután a kérdésre válaszolva
Jézus nem tagadta, hanem nyíltan megvallotta, hogy ő az Isten Fia, a
főtanács kimondja a halálos ítéletet. A kereszten függő Jézus felé
elhangzik a gúnyos szó: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" (Mt
27,40). Az Úr halálát követően a római százados ezt mondja: „Ez valóban
Isten Fia volt" (Mt 27,54).
A hit és a hitetlenség, az elfogadás és az elutasítás központi kérdése így
hangzik: Jézus valóban az Isten Fia? A Jézus körül megjelenő szereplők is
ennek megfelelően kerülnek az egyik vagy a másik oldalra. Egyesek hisznek
istenfiúságában, mások nem. A gazda fiát megölő szőlőmunkások és a király
fiának lakodalmáról távolmaradók azokat jelentik, akik nem hisznek Jézus
istenségében. Ugyanakkor ott vannak a másik oldal képviselői. A két
példázat ugyan nem szól részletesen róluk, de nyugodtan továbbgondolhatjuk
az eseményeket, hiszen a jézusi példázatok erre ösztönöznek minket. Vannak
jó szolgák, jó munkások, akik készséggel szolgálnak Istennek. Akik életük
értelmét abban találják meg, hogy Istennek engedelmeskedjenek. Vannak,
akik menyegzős ruhájukat magukra öltve odaülnek a lakodalmi asztalhoz,
mert részesedni akarnak a király örömében, de még inkább a fiú örömében.
Kész vagyok-e a munkájukat csendesen, becsülettel végző szolgák közé
állni, hogy helyem legyen a lakodalmi asztalnál?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Isten Fiának hitében élek, aki szeret engem és a kereszten feláldozta
magát mindenki üdvösségéért. Uram, erősítsd istenségedbe vetett hitemet!
Te meghívsz, hogy éljek veled és a te szeretetedben. Meghívsz, hogy éljek
a reményben, amely az örök élet felé vezető utat jelöli ki. Meghívsz a
lelki újjászületésre és a bűnbánat útjára. Meghívsz az Isten országába,
hogy veled éljek földi életem során, és a feltámadás után Istennel éljek
az örök életben. Örömmel fogadom el hívásodat, add nekem legalább az
utolsó helyet házadban!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-12
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141012.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése