2014. szeptember 27., szombat

[Evangelium] 2014-09-27

2014. szeptember 27. – Szombat

A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban,
és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát,
de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből,
és óvhatod testedet a betegségektől,
az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is,
mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai,
mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod:
„Ezek már nincsenek kedvem szerint!"
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok;
amikor eső után újra felhők jönnek;
amikor már reszketnek testőreid (a kezeid),
és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid),
elfogynak őrlő lányaid (a fogaid),
és nem őrölnek tovább;
az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig
már homály födi;
amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid),
a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül;
amikor a madárfüttyre már ébren leszel,
és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg;
amikor szédülsz a magasban,
és félsz az úton;
amikor virágzik a mandulafa,
a sáska jóllakik és nehezen vánszorog,
a kapor beérik és széthullatja magvait,
akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked,
mert elindulsz örök hajlékod felé,
s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók.
Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál,
és megreped az aranyedény,
darabokra törik a forrásnál a korsó,
és összetörik a kútnál a kerék,
már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
csupa hiábavalóság!
Préd 11,9-12,8

Zsoltár: Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek
vissza, emberek fiai."
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás
éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és
elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük
szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk
minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,3-6.12-14 és 17

Evangélium:
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt
előttük. Kérdezni azonban nem mertek e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés:

A gyógyítások és csodák láttán a tanítványok csodálattal tekintenek
Jézusra, amely az elismerésnek és az elfogadásnak a jele. A tanítványok
mellett a nép szintén ugyanilyen ámulattal hallgatja szavait, s részese a
számos gyógyításnak. Mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel
vannak mellette, mert lenyűgözi őket isteni hatalma, amellyel tanít és
gyógyít. Ő azonban tisztában van vele, hogy a lelkesedés nem fog örökké
tartani.
Nyíltan beszél övéinek a rá váró szenvedésekről és haláláról. Elfogása,
szenvedése és kereszthalála valóban olyan esemény lesz, amely megdöbbenti
az apostolokat, akiknek hite a mostani csodálat és sok tanítás ellenére
meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.
Amikor a nép vezetői az Úr ellen fordulnak és az életére törnek, sokan
elfordulnak tőle, mert szenvedésének és halálának látása már nem
csodálatot ébreszt bennük. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és
együttérzés szükséges, és mindenekelőtt bűnbánat. És a szeretet, amely a
szenvedésekben is megerősítést, reményt ad.
Fontos mozzanat, hogy amikor beteljesednek a szenvedésről szóló
jövendölések, a tanítványok és apostolok valamennyien elmenekülnek. Ebben
is Isten szándékát kell látnunk, aki azt akarta, hogy Jézus egyedül
vállalja a szenvedéseket és egyedül hajtsa végre a megváltást. A megváltó
kereszthalál az ő személyes áldozata.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te Egyszülött
Fiadnak. Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad,
hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Szentlélek, jöjj,
és taníts meg Isten dicsőségére, az ő akaratát megcselekedve, mindenkor
hitben és alázatban élni. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts,
hogy a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140927.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum