Evangélium:
Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy
neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez
nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja
azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az
Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében,
és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27
Elmélkedés:
Egy lepke elrepül
Gyerekekkel kirándulok. Miközben ők a mezőn virágokat gyűjtenek, hogy
díszítés kerüljön a szabadtéri mise alkalmi oltárára, én leülök pihenni.
Egyszer csak a térdemre száll egy színes szárnyú pillangó. Talán azt
gondolja, hogy ha én jó helyet találok a pihenéshez, ő talál még jobbat.
Szárnyait kiterjeszti, a nap felé fordítja, így könnyen megfigyelhetem
szépségét. Hamarosan egy kisfiú közeledik. Amikor észreveszi a velem
barátkozó lepkét, lépteit lelassítva, óvatosan teszi meg az utolsó métert.
De mégsem elég óvatos, fejének árnyéka a lepkére esik, s az pár pillanat
múlva tovarepül. Lám, egy kis árnyék elég ahhoz, hogy a pillangó
elszálljon. „Mi kell ahhoz, hogy repüljön?" – kérdezem a fiút. „Szárny
kell hozzá, – feleli ő – ha lenne szárnyunk, mi is tudnánk repülni, mint a
madarak." A fiú továbbmegy, talán másik lepkét keres, s nekem közben
eszembe jut Paul Claudel francia költő, aki egy művében arról ír, hogy egy
kicsiny pillangó felreppenéséhez szükség van az egész hatalmas égboltra.
Én első pillanatban az árnyékra gondoltam, a fiú a szárnyakat emlegette, a
költő pedig az égboltot. Most akkor miért is repült fel a lepke?
Mi szükséges a boldogsághoz? Mi kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen?
Mi kell ahhoz, hogy megtaláljam a boldogságot? A felreppenő pillangó
példája arra tanít, hogy érdemes más-más szempontból megnézni a kérdést.
Arra figyelmeztet, hogy nem érdemes földi csecsebecséket sorolnunk, mintha
ezektől függne boldogságunk, hanem nagyobb távlatba kell helyeznünk a
kérdést. A világtörténelem során a Jézust megelőző és az őt követő időkben
számos művész, gondolkodó, író, költő vagy híresség igyekezett már
megfogalmazni az emberi boldogság titkát, de kétségtelen, hogy Jézus
mondásai, amelyeket a hegyi beszédben mond (vö. Mt 5,1-12), egészen új
távlatba helyezik a boldogság-kérdést. Tény, hogy a Jézus által ajánlott
utak, lehetőségek kissé furcsák számunkra, mert eddig másképpen képzeltük
boldogságunkat, a Krisztus-követést, a kereszthordozást.
A mai evangéliumban ezt mondja Jézus: „Ha valaki követni akar engem,
tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen" (Mt 16,24). Jézust
követni a boldogság útja számunkra. Jó volna nem morfondírozni tovább
azon, hogy egy fizetésemelés vagy egy áruházi akció jelent-e nagyobb
boldogságot. Jó volna mértékletességet tanúsítani és szerényebbre fogni
vágyainkat. Jó volna bepillantanunk a mennyek országát megtalálók
szegényes otthonába. Jó volna megízlelnünk a vigasztalást meglelők
könnycseppjeit. Jó volna birtokolni a szelídek még négyzetcentiméterekben
sem mérhető örökségét. Jó volna, ha életünkben legalább egyszer
jóllakhatnánk az igazsággal. Jó volna az isteni irgalmasságban bízva
tiszta szívből megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Jó volna, ha Istent
meglátó tiszta szív dobbanna keblünkben. Jó volna, ha ránk találna az
Isten gyermekeinek járó békesség. Jó volna üldözöttnek, menekültnek,
kitaszítottnak, jogtalanul megvádoltnak lenni. Jó volna boldognak lenni.
Jó volna boldognak lenni úgy, ahogyan Isten adja a boldogságot. Nem ígéri,
hanem adja. Mert Isten sok mindent ígér nekünk, százannyit mindenért, amit
érte elhagyunk, s ráadásként ígéri az örök életet. De a boldogságot ő nem
ígéri, hanem adja. Már most adja, a földi életben.
Szóval, gondolkozz el azon, hogy mi kell a pillangó repüléséhez, s közben
talán rájössz, hogy mi kell a boldogsághoz! Azon pedig ne gondolkozz, hogy
mit jelent Krisztus követése, hanem csak egyszerűen tedd meg vele,
Krisztussal az első lépést! A többi már menni fog.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre
hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem
értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is
boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök
életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled
járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140831.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése