Testvéreim! Amikor először voltam nálatok, nem szólhattam hozzátok mint
lelki emberekhez, mert akkor még érzéki ember módjára gondolkodtatok.
Mivel még nem voltatok felnőttek Krisztusban, csak tejjel tápláltalak
benneteket, mert a szilárd ételt még nem bírtátok el. Sőt még most sem
való nektek a szilárd étel, mert érzéki ember módjára cselekedtek. Vagy
talán míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok-e testiek, és nem
viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Amíg az egyik így nyilatkozik: „Én
Pállal tartok", a másik meg: „Én Apollóval", nem vagytok-e túlságosan
emberiek?
De kicsoda Apolló? És kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik a hitre vezettek
titeket, amint nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözött, de a
növekedést Isten adta. Ezért nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz,
hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Az ültető meg az öntöző egyforma.
El is nyeri jutalmát mindegyik a fáradozásához mérten. Istennek vagyunk
ugyanis munkatársai; ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Kor 3,1-9
Zsoltár: Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott
magának.
Előénekes: Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet
örökségül választott magának.
Letekint Isten a mennyből, * és látja mind az emberek fiait.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Lakóhelyéről szemléli azokat, * akik a földet lakják, ő alkotta
mindnyájuk szívét, * jól ismeri minden tettüket.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * mert ő a segítőnk és ő a mi oltalmunk.
Benne örvend a szívünk, * az ő szent nevében reménykedünk.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
Zsolt 32,12-15.20-21
Evangélium:
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44
Elmélkedés:
Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan
embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács
evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták
a gyógyulások tényét, de bizonyára a nép ámulatához hasonlóan ők is nagy
csodálkozással és örömmel. Az evangélista azt viszont fontosnak tartja
lejegyezni, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik
Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s
Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az
őt felismerő lelkeket. Ugyanakkor azt sem szerette volna, ha csak a
gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csupán
megerősítették tanítását.
A tanítás, Isten igazságának hirdetése volt a legfőbb célja. Ennek
érdekében fáradhatatlanul járja a falvakat, sokszor arra sincs szinte
ideje, hogy imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az
evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete.
Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van
közelségére, hallani akarják szavát.
Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal
foglalkozok, hanem az ő szándékait keresem. Ha imáimban nem önmagamat
keresem, hanem valóban hozzá fordulok, és nem a magamét mondogatom, hanem
az ő útmutatásaira figyelek.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram! Amikor csónakodban evezek – sokszor távol vagy, de helyettem is
imádkozol. Amikor ellenszélben vagyok – te tartod meg csónakodat. Amikor
felém jössz a vízen járva – hitetlenkedem és rémüldözök. Amikor így
szólsz: „Ne féljetek!" – magamban kezdek bízni. Amikor elmerülve megijedek
– felém nyújtod kezedet. Amikor újra és újra kételkedem – akkor tudom
megvallani hitemet.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140903.mp3
________________________________
Aktuális:
Az MKPK Hitoktatási Bizottsága Székesfehérváron rendezi meg a X. Nemzeti
Kateketikai Kongresszust 2014. november 13-15. között. Magyarországon
2014. szeptembertől újabb évfolyamoknál kerül bevezetésre a kötelezően
választható hit-és erkölcstanoktatás, melynek tanításakor a katekéták a
korábbinál is szélesebb körben találkoznak olyan gyerekekkel és
fiatalokkal, akik keresztény háttér nélkül kerülnek kapcsolatba a
hitoktatással. Így az első hirdetés , melynek célja a hit felébresztése,
egy kezdeti megtérés elérése, különös jelentőséget kap szolgálatuk során.
A teológiai szempontú megközelítések mellett a szervezők fontosnak
tartják, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a lelkipásztoroknak és a
katekétáknak a hatékony kommunikációról, a találkozás kultúrájáról, a
fegyelmezésről, az élményszerűségről és a szemléltetésről, a modern
eszközökről és felhasználásukról, valamint az életkori sajátosságokról.
Jelentkezési lapot az ohb [kukac] katolikus.hu e-mail címen, vagy a (1)
266 7339-es telefonszámon lehet kérni. Jelentkezési határidő: 2014.
szeptember 10.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése