Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz.
Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát?
Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Jézus erre magához hívta a népet, és
így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert
tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi
tisztátalanná."
Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok
megütköztek szavaidon?" Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a
növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre
vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe
esik."
Mt 15,1-2. 10-14
Elmélkedés:
A farizeusokat azért nevezi Jézus vakoknak, mert nem látják meg tettei
mögött az isteni erőt, s nem ébred bennük hit. Süketek, akik nem hallják
meg Jézus szavaiban az isteni igazságokat. A törvényeket nézik, s azok
szigorú, betű szerinti betartására törekszenek, és nem az Istenre
figyelnek, aki a törvényeket adta. Hagyományaik túlzó tisztelete vakká
teszi őket a Jézussal beköszöntő új idők jeleinek meglátására. Az
évszázados törvény hallgatása süketté teszi fülüket az isteni irgalmasság
újbóli felfedezésére.
A régi hagyományokhoz való ragaszkodás és az új, modern lehetőségek
keresése sok ellentét forrása volt egykor s lehet ma is. Sokszor valóban
nehéz megtalálni a középutat. Egyesek a régi, jól bevált, sokszor
kipróbált dolgokra esküsznek és mereven elutasítanak minden újat, ami
esetleg a hagyományos gyakorlatokat kiegészítheti. Mások pedig mindent
elvetendőnek tartanak, ami a múlthoz kötődik, s lázas igyekezettel
próbálnak szüntelenül új dolgokkal előállni.
A probléma az Egyházat is kíséri a kezdeti időktől egészen napjainkig.
Talán a „megőrizni és megújítani" elve segíthet minket abban, hogy
Egyházunk hagyományait megtartva, s közben a Szentlélekre figyelve tudjuk
új módon, mindig megújuló lelkesedéssel hirdetni az evangéliumot.
Feladatom: megtanulni látni a hit szemével, hogy mindenben észrevegyem
Isten jóságát.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy
mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy
számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak,
útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig
szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek
szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az
igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat,
szavaimat, tetteimet, ami fölemel!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140805.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése