Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a
falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!" Jézus azonban ezt mondta
nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" Ők ezt felelték:
„Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta:
„Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a
fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást
mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi
evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Elmélkedés:
Csoda öt kenyérrel
Máté evangélista nagyon röviden, szinte tőmondatokban mondja el a
kenyérszaporítás eseményét. Egyetlen felesleges szó vagy kijelentés sem
szerepel a leírásban. Éppen ez a tömörség sugallja számunkra azt, hogy nem
egy kitalált eseményt olvasunk az evangéliumban, hanem egy valóságban
megtörtént esetet. Mert ha csupán a szerző gondolatvilágában született
volna meg a történet egy mondanivaló, egy üzenet alátámasztására, akkor
sokkal színesebben írta volna le mindezt. Az evangélista viszont csak a
lényegre, a tényekre figyel. Az eset valahol a galileai pusztában
játszódik, ahol több ezer ember gyűlik össze Jézus köré. Az emberek
szándéka kettős: egyrészt hallgatni akarják Jézust, mert ekkor már
elterjedt, hogy tanításában különleges erő rejlik, másrészt betegeket
visznek hozzá, hogy gyógyítsa meg őket. Ez utóbbiról Máté említést is
tesz. A gyógyítások közben az idő gyorsan telik, este lesz, az emberek
pedig ott vannak a pusztában étlen-szomjan. A tanítványok észreveszik a
szükséghelyzetet, arra kérik Mesterüket, hogy küldje haza az embereket.
Jézus viszont más megoldást javasol: tanítványait kéri, adjanak enni a
népnek. Kérésének ők aligha tudnának eleget tenni, hiszen a náluk lévő
kevéske eledel, az öt kenyér és a két hal, bizony nem volna elég ekkora
tömegnek. Jézus közreműködésének, csodájának köszönhetően mégis jóllakik a
rengeteg nép a megszaporított kenyérből és halból.
Abban a korban elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás
megismétli az egykori manna-csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást
követően Isten a pusztában a mannával, az égből hullott kenyérrel táplálta
a választott népet. Jézus azt akarta, hogy a nép ne csupán a messiási
korszak bekövetkeztének jelét lássa a csodában, hanem cselekedetével
előremutatott az Eucharisztiára, az Oltáriszentségre. Ezt szolgálja a
tanítványok bevonása a cselekménybe, közreműködésük kérése. Jézus
megtehette volna akár azt is, hogy az égből hullat kenyeret, de nem teszi.
Elkéri azt az öt kenyeret és két halat, ami a tanítványoknál van, és ők
szívesen odaadják. Aztán pedig a tanítványokat kéri meg a megáldott és
megszaporított étel kiosztására, s végül a maradék összegyűjtésére.
Láthatjuk tehát, hogy nem mellékes a tanítványok jelenléte, közreműködő
segítsége. Az Oltáriszentség esetében szintén az emberi közreműködés, a
felszentelt papok szolgálata szükséges ahhoz, hogy Jézus táplálja az
embereket.
Érdemes figyelnünk a közösségteremtő jellegre. Az ötezer férfi, valamint a
velük lévő asszonyok és gyermekek valamennyien abból esznek és laknak jól,
ami sokká változik Jézusnak köszönhetően. Nem kerül elő a tarisznyák
mélyéről semmiféle étel, nem érkezik valaki váratlanul nagyobb mennyiségű
kenyérrel, nem hoznak ételt a környékbeli településekről. Mindenki abból
részesül, amit Jézus ad. Az Oltáriszentség esetében szintén egy kenyérből
eszünk s ez közösséget hoz létre. Közösséget az Egyházzal és közösséget
egymással.
Lényeges mozzanat, hogy azzal a kevéssel tesz csodát, amit az emberek
felajánlanak, odaadnak neki. Az Oltáriszentség esetében az a kenyér válik
Krisztus testévé, amit emberi munkánk gyümölcseként felajánlunk az Úrnak.
Nagylelkűségünket Isten megjutalmazza, sokszoros lelki kincsként adja
vissza nekünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket
tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk
táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj.
Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk
el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a
szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád
hasonlóvá a szentáldozás által!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140803.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése