Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az
óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33
Elmélkedés:
„Eljön az óra, amikor szétszéledtek, és engem magamra hagytok" (Jn 16,32)
– mondja Jézus az utolsó vacsorán apostolainak. Jézus tudja, hogy mennyire
gyenge még az apostolok hite, s előre látja, hogy el fognak menekülni
szenvedését és halálát látva. Ezért próbálja azzal erősíteni övéit, hogy
amikor látják kereszthalálát, ez valójában győzelem, győzelem a bűn
felett. Ugyanakkor az iránta való bizalmat is próbálja növelni
tanítványaiban, hogy ne essenek kétségbe távozását követően, amikor
szenvedések, üldözések és nehézségek érik őket.
Vajon hogyan érintene, ha nekem mondaná ugyanezt? Megsértődnék és
tiltakoznék talán? S egyébként is: miért mondja ezt? Nem a bizalmatlanság
szól Jézusból, hanem tudja, hogy mennyire esendőek vagyunk. Tudja, hogy
amilyen könnyen tudunk lelkesedni valakiért, ugyanolyan könnyen szembe is
fordulunk vele. A megpróbáltatások idején derül csak ki igazán, hogy ki
mennyire állhatatos.
Be kell látnunk, hogy gyengék és esendőek vagyunk. Ha mi elhagyjuk Jézust,
ő akkor sincs egyedül, mert az Atya mindig vele van. Mi viszont egyedül
maradunk, ha elhagyjuk őt. Mit kezdenénk segítsége és kegyelme nélkül?
Hová vezetne életünk? Hová mennénk Jézus nélkül? Könnyen legyőzne minket
rosszra hajló emberi természetünk vagy a világ számtalan csábítása. Kérjük
imádságainkban az állhatatosság és a hűség kegyelmét, hogy soha el ne
hagyjuk Urunkat, aki biztos utunk az Atyához.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi
lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti,
hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi
értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át
minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse!
Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz
hasonlóan életünket áldozzuk neked!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140602.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése