2014. április 20., vasárnap

[Evangelium] 2014-04-20

2014. április 20. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Jelenések és találkozások
A feltámadt Krisztus megjelenéseiről és találkozásairól az asszonyokkal,
az apostolokkal és a tanítványokkal mind a négy evangélium részletesen
beszámol, valamint az Apostolok Cselekedetei is ezzel kezdődik. Egyszerű
papként nem vállalkozok arra, hogy időbeli sorrendbe állítsam ezeket az
eseményeket, ezt a szép feladatot meghagyom a szentírástudósoknak. A
feladat igen bonyolult, főként, ha a jelenések pontos földrajzi helyét is
meg akarják határozni.
Ehelyett inkább e jelenések és találkozások közös jellemzőit igyekszem
összefoglalni a mai elmélkedésben, illetve az előttünk álló húsvéti
vasárnapokon a feltámadásba vetett hit megszületésére próbálom
ráirányítani az olvasók figyelmét. Mi derül ki a húsvéti beszámolókból?
Elsőként említsük meg azt, hogy a feltámadt Úrral való találkozások az
emberek számára érzékelhető valóság rendjébe tartoznak, azaz látják őt
azok, akiknek megjelenik, hallják szavát, akár testi kapcsolatba is
léphetnek vele, azaz megérinthetik őt, gondoljunk csak a kételkedő Tamás
apostolra. Még az is előfordul, hogy az apostolok szeme láttára eszik (vö.
Lk 24,41-43). Az Úr tehát testben támadt fel, s ennek hangsúlyozása azon
tévedések miatt fontos, melyek szerint Jézusnak csak a lelke támadt fel.
Másodszor arra érdemes figyelnünk, hogy bár a Feltámadott az emberek
számára érzékelhető testben mutatkozik meg, jelenései mégis túlmutatnak az
emberi világ valóságán, azaz megdicsőült testére már nem vonatkoznak ennek
a világnak fizikai törvényei. A zárva tartott ajtók sem tudják
megakadályozni, ott és akkor jelenik meg és tűnik el, amikor akar.
Harmadszorra azt tanítják a jelenések, hogy a feltámadt Krisztus azonos a
keresztre feszítettel, azaz még megdicsőült testén is látszanak a
keresztre feszítéskor szerzett sebei, és azonos azzal a Jézussal, akit
korábban megismertek az apostolok és a tanítványok, valamint az emberek.
Olyan cselekedeteket tesz, amelyek sajátosan őrá jellemzőek. Amikor
például megtöri az emmauszi tanítványok szeme láttára a kenyeret, akkor
ezt úgy teszi, ahogyan az utolsó vacsorán is tette (vö. Lk 24,30-31), s
ennek hatására ismerik fel őt. Vagy azonosságának igazolására felhozhatjuk
példaként, hogy nevén szólítja azokat, akiknek megjelenik, azaz életéből
ismeri őket személyesen, gondoljunk csak például Mária Magdolnával való
találkozására, aki e néven szólításkor ismeri fel őt (vö. Jn 20,16).
És ha már a felismerést említettük, negyedik közös elemként a hit
látásmódjáról kell szót ejtenünk, mint a felismerés minden bizonnyal
legfontosabb tényezőjéről. Erre jó példa a mai evangélium. Mária Magdolna
futva visz hírt az üres sírról az apostoloknak: „Elvitték az Urat a
sírból, és nem tudom, hova tették!" (Jn 20,2). Péter és János rögtön a
sírhoz szaladnak, s amikor a szeretett tanítvány látja az otthagyott
lepleket, hinni kezd. A szövegben így szerepel: „Látta mindezt, és hitt"
(Jn 20,8). Vagy példaként hozhatjuk még azt is, amikor a Tamással való
találkozáskor ezt mondja Jézus: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!" (Jn 20,29).
Ötödik közös vonásként és mintegy befejezésként essen szó arról, hogy a
Feltámadott küldetést ad. Azt a küldetést, hogy apostolai és tanítványai
legyenek feltámadásának tanúi, hirdetői, s ők engedelmeskednek e kérésnek.
Ennek köszönhetően kezd el terjedni a feltámadás örömhíre és csatlakoznak
egyre többen az Egyházhoz, a Krisztusban és feltámadásában hívők
közösségéhez. E közösséghez tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk az Úr
jelenlétét, s akik szintén azt a küldetést kapjuk, hogy legyünk a
feltámadás hirdetői a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok
tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor láthattak
téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy újra élsz. E
tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították őket a
tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy megérintselek!
Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett hitemet és irántad
való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy az apostolokhoz
hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely az új élet, az örök
élet forrása minden ember számára.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140420.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum