2014. április 23., szerda

[Evangelium] 2014-04-23

2014. április 23. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Az ünnepre érkező zarándokok
hazatértek. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap
reggel az asszonyok, akik a sírhoz mentek, még az Úr holttestét sem
találták meg. A Jézus-esemény lezárult. Nincs értelme tovább maradni a
városban, gondolja a két tanítvány, akik reményvesztetten indulnak haza,
Emmauszba.
Esetük jól példázza, hogy milyen csalódást jelentett Jézus követőinek a
nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a csüggedésből még az sem
tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt állították, hogy Jézus él. Sőt
miután egyes apostolok szintén üresnek találták a sírt, még ennek sem
hisznek. Útközben, amikor találkoznak Jézussal, lángol ugyan a szívük, de
mégsem jutnak el a felismerésre. A kenyértörés az az esemény, amely
megnyitja szemüket, s új megvilágításba helyez minden korábban történtet.
Amikor Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja az emmauszi tanítványoknak,
ezt oly módon teszi, ahogy senki más. A megvilágosodás élménye, a
felismerés öröme azonnal arra indítja őket, hogy örömüket megosszák
másokkal, ezért visszasietnek az apostolokhoz Jeruzsálembe.
A Krisztussal való találkozás a szentáldozásban mindannyiunk számára
lehetséges, hiszen az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van. A
szentáldozás engem is arra indít, hogy tanúságot tegyek Krisztus
jelenlétéről.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen
jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek
elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki
a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám
irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140423.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum