Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A húsvéti időben a feltámadt Jézussal való találkozások adják az
evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy lehetséges
eljutni a hit látásmódjára, s ennek köszönhetően felismerhetővé válik
Jézus. A mai evangéliumi történet kezdetén az üres sír mellett álló és
sírdogáló Mária Magdolnáról van szó, aki az elbeszélés végén már nagy
örömmel siet, hogy megvigye a feltámadás hírét a tanítványoknak. Mária
Magdolna magatartását egészen rövid idő alatt változtatja meg a
Feltámadottal való találkozás, amely a csalódott sírásból kimozdítva
elvezeti őt a felismerésre és a hitre.
A találkozás első pillanataiban azonban ő is csak egy kertészt lát, de
amikor az Úr nevén szólítja, megnyílik szeme és felismeri Jézust. Amíg a
halottra emlékezik és a halottat keresi, addig szemét, értelmét homály
takarja. A szeretett személy elvesztése miatt érzett fájdalom útja és a
könnyek útja e megszólítással véget ér, és ekkor kezdődik el számára a hit
útja, a feltámadás hirdetésének útja, az öröm útja.
Ezt a látásmódot, a hit látásmódját kellene megtanulnom Mária Magdolnától,
hogy felülemelkedhessek csalódottságaimon és Krisztus feltámadásának
lelkes hirdetője legyek a világban. Ha ezekben az örömteli húsvéti
napokban elindulok, hogy keressem az Urat, egészen biztos, hogy egyszer
csak mellém lép, rám tekint és nevemen szólít.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140422.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése