Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig
vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát,
majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt:
„Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem
osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha
gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a
pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén
őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták,
hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy
lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok
elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan
hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Elmélkedés:
A vendégszeretet szokásos formáját messze felülmúlja Mária (nem Jézus
anyja, hanem Lázár és Márta testvére) cselekedete, amikor a házukba
vendégként betérő Jézus lábát drága olajjal megkeni és hajával törli meg.
Tettét ne értékeljük egyszerű hálaként azért, mert az Úr korábban
feltámasztotta a halálból testvérét, Lázárt, hiszen ennél sokkal többről
van szó. De pazarlásnak se tekintsük, ahogyan ezt az áruló Júdás gondolta.
János evangélista, miként Szent Máté és Szent Márk is írásukban, így
magyarázza az esetet: Mária tette Jézus temetésének előkészülete. Amit
napokkal később nem tudnak megtenni, tudniillik, hogy bebalzsamozzák Jézus
holttestét a sírba helyezés előtt, most Mária megteszi.
Mária és Júdás egymással ellentétes magatartása áll előttünk. Az egyik
oldalon a nagylelkű szeretet, a másikon a szűkkeblű önzés áll. Mária az
őszinte barátság és vendégszeretet jelét mutatja, míg Júdás hazug és
alakoskodó, aki áruló lesz. Mária magatartása az igazi gondoskodás
tanújele, míg Júdás valójában mit sem törődik a szegények gondjával.
Mindketten jól ismerik Jézust, közeli kapcsolatban vannak vele. De a
Mester baráti, illetve tanítványi köréhez való tartozás még nem jelent
feltétlen biztosítékot, hogy jószívvel közeledjünk hozzá.
A nagyböjti idő azt a célt szolgálta, hogy közelebb kerüljek az Úrhoz.
Milyen szándékkal akarok a közelében lenni? Milyen érzések vannak
szívemben iránta?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, te mindenütt jelen vagy. Jézus Krisztusom, Megváltóm, ki oly
közel vagy hozzám szereteteddel, egész napi szétszórtságom után hazahozom
hozzád a szívemet. Nálad vagyok otthon, Istenem és Atyám. A jóért, amelyet
kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos Istenem, te
ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem gondolattal,
szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem. Segíts, hogy
jobb legyek!
Szalézi Szent Ferenc
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140414.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése