Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30
Elmélkedés:
Szent János evangéliumának az a részlete, amit ma olvasunk, bepillantást
enged az Atya és a Fiú kapcsolatába és e két isteni személy egységébe.
Azzal, hogy az örökké élő Fiú a megtestesüléskor időbeli létezést vállalva
emberi testet vesz fel és belép emberi világunkba, nem szakad el az
Atyától és nem szűnik meg vele a kapcsolata. Egységük egymással és a
Szentlélekkel sosem bomlik fel, s szeretetük szüntelenül kiárad az emberek
felé.
Az igaz Istent és a Szentháromság belső életét Krisztus által ismerjük
meg. Tőle tudjuk, hogy az isteni szeretet megnyílik az emberek felé. Isten
nem zárkózik önmagába, hanem meghívja az embert, meghív minket, hogy
lépjünk az ő életébe, s fogadjuk el szeretetét. A felkínált szeretetet az
ember – kiszakítva önmagát az Istennel való életből – bűneivel megsérti és
visszautasítja, ám ekkor megnyílik felé Isten irgalma, amely újra
visszahívja az Istennel való boldog szeretetközösségbe. Bűneink megvallása
részünkről és azok megbocsátása Isten részéről helyreállítja a vele való
kapcsolatunkat.
Egyetlen erő, a szeretet határozza meg a mennyei Atya és a Fiú közös
cselekvését, mindazt, amit a mi üdvösségünk érdekében tesznek. E szeretet
legszebb megnyilvánulása Jézus keresztáldozata, amely az Atya iránti
engedelmességből fakad. Készen állok-e, hogy belépjek e
szeretetközösségbe?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Istennek tüzes szeretete, Te összetörted emberségünkben a halált,
leromboltad a poklot, és lelkünknek győzelmet szereztél Krisztusban a
halálon. Pünkösd szent ünnepén tüzes láng alakjában ezt öntötted az
apostolok ajkára és szívébe, ez gyújtotta lángra szentjeidet, ezáltal
művelted csodatetteidet. Hozzád jövök és egészen átadom magam neked, aki
szereted és megtartod az egész világot és minden teremtményt.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140402.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése