Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így
szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent,
mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez
az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!" Mások
pedig: „Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap
ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat
volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni.
Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok." A
farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember,
hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: „Bűnös
ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki
megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: „Hogy próféta!" A zsidók ezt
felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És
kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: „Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél:
ő az!" Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány
körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt
mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38
Elmélkedés:
Lelki világosság
A korábbi századok folyamán a felnőttek keresztelése főként a húsvéti
vigília szertartás keretében történt. A hittanulók felkészülésének utolsó
szakasza a húsvétot megelőző nagyböjt volt, amely időszakra az Egyház
olyan szentírási szövegeket választott, amelyek segítik a keresztség
felvételére készülőket a hit útján, rámutatva a hit ajándék jellegére,
értékére és a hit szerinti élet jelentőségére. A szamariai asszonnyal való
beszélgetést (múlt vasárnap), a vakon született ember meggyógyítását (mai
nap) és Lázár feltámasztását a halálból (jövő vasárnap) ennek tükrében
érdemes szemlélnünk.
Ennek megfelelően a testi látás és a lelki világosság, valamint a szemüket
eltakarók és a lelki vakság témái kerülnek elő a mai evangéliumban. Az
egyik oldalon azok állnak, akik megkapják a látást és elfogadják az általa
jelképezett hitet, a másikon pedig a lelkileg elvakultak, akik elutasítják
a hitet. János evangélista részletesen írja le a vakon született
meggyógyítását. Az elbeszélés a gyógyítás leírásával kezdődik, ezt követi
a történtekre való magyarázatkeresés a farizeusok részéről, majd pedig az
immár látó személy visszatér Jézushoz, aki tanítást ad a hitbeli látásról
és a lelki vakságról.
A gyógyítás eseménye egyszerű. Jézus sarat csinál, azt a vak szemére keni,
megparancsolja neki, hogy mossa le, s mire ezt megteszi és visszatér, arra
lát. Ezt az egyszerű csodát János evangélista egy nagyobb keretbe
foglalja, amelyben a tanítás a lényeges. Jézus cselekedete mellékes
csupán, ezt jelzi, hogy tanít, beszél, miközben a néhány mozdulatot
megteszi. Az elbeszélésben több olyan kérdés is előkerül, amelyek nem
csupán a korabeli vallásos zsidóságot foglalkoztatták, hanem az első
keresztény közösségek között is felmerültek. Kettőt említsünk ebből mai
elmélkedésünkben.
A korabeli felfogás szerint minden testi betegség vagy fogyatékosság
hátterében az emberi bűn áll. Aki bűnös, azt Isten valamilyen betegséggel
sújtja, még akkor is, ha bűne rejtve marad más emberek előtt. Még azt is
elképzelhetőnek tartották, hogy valaki nem a saját, hanem például a szülei
bűne miatt kénytelen elszenvedni testi baját. E felfogásra utal a
tanítványok kérdése: „Ki vétkezett? Ő vagy a szülei?" (Jn 9,2). Válaszában
Jézus elutasítja ezt a feltételezést, s kifejezi, hogy a bűn és a betegség
között nem áll fenn ilyen kapcsolat. Ne gondoljuk, hogy az egykori zsidó
nézet nincs jelen napjaink keresztényeinek gondolkodásában! Amikor valakit
betegség vagy baleset ér, hányszor hallani kérdését: „Mit vétettem, hogy
az Isten ezzel ver?" Két szempontból is helytelen ez a gondolkodásmód.
Egyrészt, mert nincs feltétlenül kapcsolat a bűn és a betegség között,
másrészt pedig azért, mert Isten nem könyörtelen, aki minden pillanatban
azt lesi, hogy ki vétkezett és bűnét azonnal megtorolja azzal, hogy
ráhozza a bajt. Jézus új összefüggésbe helyezi a betegséget: a vak
betegségén és gyógyulásán keresztül Istent akarja megmutatni,
kinyilvánítani jóságát. A minket érő betegségeket, tragédiákat ennek
fényében érdemes inkább jelnek és figyelmeztetésnek tartanunk, mintsem
büntetésnek.
A történet választ ad arra a sokszor hangoztatott kérdésre, hogy miért nem
történnek napjainkban is nagyszámban látványos gyógyulások. Látnunk kell,
hogy nem minden beteg gyógyult meg Jézus korában. Értelemszerűen az
evangélisták azokat az eseteket jegyezték le, amikor Jézus csodákat tett.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkitől is megtagadta volna a
segítséget Jézus, hiszen mindenkit meggyógyított, aki hittel, a gyógyulás
reményében fordult hozzá. De ne feledkezzünk el arról, hogy a sikertelen
názáreti tanítás története így zárul: „Nem tett ott sok csodát
hitetlenségük miatt" (Mt 13,58). Napjainkban is történnek orvosilag
megmagyarázhatatlan gyógyulások például a Mária-kegyhelyeken, igaz, kevés
számban. Ezek az esetek azt bizonyítják, hogy ahol igaz hit, Istenbe
vetett bizalom, iránta való őszinte szeretet van, ott történnek csodák.
Miért várnánk csodákat ott, ahol a hitetlenség és Isten elutasítása
uralkodik?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Köszönjük neked a hit ajándékát! Köszönjük, hogy a hit
által világosságot gyújtottál életünkben! Köszönjük, hogy megadtad nekünk
a hit ajándékának elfogadását, a neked való engedelmességet és az irántad
való bizalmat. Tudjuk, hogy a hitetlenség nem azért uralkodik a világban,
mert bárkitől is megtagadnád a hit ajándékát, hanem azért, mert egyesek
nem fogadják el azt és szembefordulnak szereteteddel. Értük imádkozunk,
hogy elvakultságuk börtönéből kilépve meglássák a hit világosságát és
elfogadják azt! Vezess minden embert a hit és az üdvösség útján!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140330.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése