Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik
azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes
meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga
után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és
támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán
meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül
az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz
mind a hétnek felesége volt."
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt
a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák
Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
élőké, hiszen mindenki érte él." Erre néhány írástudó megjegyezte:
„Mester, helyesen válaszoltál." Nem is mertek többé tőle semmit sem
kérdezni.
Lk 20,27-40
Elmélkedés:
A nép odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, akinek tanításában különleges
erőt ismertek fel. Ezzel ellentétben a szadduceusok képviselői vitát
kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy
olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban
biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi törvényt fogadták
el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek
abban. Jézus válaszából világossá válik, hogy Isten az élet Ura. Ő adja
minden embernek az életet a születéskor és ő adja az új életet a
feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja,
hogy az életnek ezzel vége, s utána a semmi következik. Isten új életet
adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új
életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A
feltámadást követően találkozhatunk Istennel, részünk lehet az örök
szeretetben. Az örök élet tehát mindenki számára a személyes földi lét
folytatását jelenti, de más módon.
Életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Isten
ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi
gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk, Istenre azonban mindkettő
igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal
közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók büntetésre
számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és feltámasszon
az örök életre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131123.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése