Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –,
most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te
vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" – mondták. Felirat is volt
a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is." A másik rászólt: „Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett." Aztán hozzá
fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel."
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban."
Lk 23,35-43
Elmélkedés:
Akié minden hatalom
Történelmi tanulmányaimból emlékszem a XVI. századi északi hétéves
háborúra, amely amiatt tört ki, hogy a dán uralkodó nem akarta kivenni
királyi címeréből a három korona jelképét, s ezzel azt akarta kifejezni,
hogy igényt tart a Svédország feletti uralkodásra. A címervita mögött
jelentős érdekek húzódtak meg. Nem a történelmi esemény miatt hozom fel az
esetet, hanem annak példájára, hogy egy uralkodó, egy király nem
véletlenül használ bizonyos dolgokat a címerében, hanem azt kívánja
megjeleníteni, hogy mely területek tartoznak fennhatósága alá. Ennek
kapcsán felmerül bennem a kérdés, hogy ha lett volna Jézusnak címere,
vajon mi lett volna benne? Mert hiszen királynak nevezzük őt. Királyi
korona aligha illene az ő címerébe, legfeljebb a töviskorona.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust, a mindenség királyát
ünnepeljük, akinek uralma nem hasonlítható a földi királyok hatalmához. Ha
ez utóbbiból indulnánk ki, biztosan félreértenénk Krisztus királyságát.
Jézus Krisztus a szívünk királya, az ő uralma egyesít minden benne hívő
keresztény embert.
Ki ad Krisztusnak királyi hatalmat? Két evangéliumi történet vezet el
bennünket a válaszhoz. Elsőként a csodálatos kenyérszaporítást érdemes
felidéznünk. Miután az emberek jóllaktak az Úr által adott kenyérből,
Jézus észrevette, hogy „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják
tenni" (Jn 6,15). A kenyéradásban ugyanis a nép a messiási idők jelét
látta és azt gondolta, hogy Jézus a messiás-király. De ez csupán emberi
elképzelés volt. Jézus nem királyi messiás, nem uralkodó. Ezért
félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar
ilyen király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá
válasszák. Elutasítja azt a királyságot, amit az emberek akarnak neki
adni.
A másik esemény időben korábban történt, ez Jézus megkísértése. Nyilvános
működésének megkezdése előtt Jézus a pusztába vonult negyven napra, ahol
megkísértette őt a sátán. Két sikertelen próbálkozást követően harmadik
kísértésként egy magas hegyre viszi fel őt az ördög, és felvonultatja
szeme előtt a világ minden országát (vö. Mt 4,8-9). Azt mondja Jézusnak,
hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. A sátán
uralkodóvá, királlyá akarja tenni őt. Jézus határozottan visszautasítja a
kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból,
mert nem így akar uralkodni a világon. Jézus ezt mondja: „Távozz sátán!
Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10).
Jézus tehát elutasítja azt a királyságot, amit a sátán akar neki adni,
miként elutasította az emberek által ajánlott királyságot is.
Miért utasítja vissza Jézus e törekvéseket? Mert sem a sátán, sem a tömeg
nem rendelkezik valódi hatalommal. Az igazi hatalom Isten kezében van, és
Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt Jézus
összegyűjtötte tanítványait és ezekkel a szavakkal vett tőlük búcsút: „Én
kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön" (Mt 28,18). Jézus Istentől
kapott hatalma maradandó. A világ országainak dicsősége, amit egykoron a
sátán megmutatott, időközben eltűnt. Krisztus dicsősége azonban, amely
szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, nem múlik el
soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük a világ végéig velünk maradó Krisztus
királyságának.
Mennybemenetelekor így folytatja Jézus az imént idézett szavait:
„Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket
az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak
megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap, a
világ végéig" (Mt 28,19-20).
Ma, amikor lezárjuk a Hit évét, különösen is megfontolandóak ezek a
szavak. A Hit évét ugyan befejezzük, de Krisztus műve folytatódik a
világban. A küldetést, amelyet egykor apostolaira és az Egyházra bízott, a
Hit évét követően is folytatnunk kell. Megújult, megerősödött hittel
induljunk, hogy Krisztus tanítványává tegyük az embereket!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, aki a világmindenség és szívünk királya vagy. Te
egykor kinyilvánítottad, hogy országod nem ebből a világból való.
Országodba a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel juthatunk. A
kereszten függve a bűneit beismerő embernek azt ígérted, hogy veled lesz a
mennyben. Vezess minket is a mennybe! Te a kereszten megmutattad, hogy nem
uralkodni akarsz az embereken, hanem üdvösségünket szolgálni. Most azt
kéred tőlünk, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk
keresztjét hordozva kövessünk téged királyi utadon a menny felé.
Kereszthalálodat követően a feltámadásban halhatatlan királyként
mutatkoztál meg. Adj nekünk halhatatlanságot, add nekünk az örök életet!
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131124.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése