Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye
őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?" Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?"
A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,
mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt,
és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?"
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement
Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és
félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a
rablók kezébe került?" A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot
cselekedett vele." Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen
cselekedjél!"
Lk 10,25-37
Elmélkedés:
A hitből irgalom fakad Az egyik nyári hittantábor alkalmával a gyerekek
azt a feladatot kapták, hogy a vasárnapi szentmisében röviden adják elő az
evangélium történetét, ami ez alkalommal az irgalmas szamaritánus volt. A
megbeszélés után a hitoktató kissé szomorúan mesélte nekem, hogy nem ment
könnyen a szereposztás, mert túl sokan akartak rablók lenni, akik
kifosztják és bántalmazzák az embert. Végül aztán buzdítására mindenki
megértette, hogy nem éppen a rablók példája a követendő, s így minden
szereplőre akadt jelentkező.
A mai vasárnap evangéliumában az irgalmas szamaritánus jól ismert
példabeszédét olvassuk, amelyet egy írástudó főparancsra vonatkozó kérdése
vezet be. Jézus hasonlata két, egymásra rímelő kérdés között épül fel. Az
elején az írástudó ezt kérdezi: „De hát ki az én felebarátom?" (Lk 10,29).
A történet végén pedig Jézus visszakérdez: „Ki volt az igazi felebarátja
annak, aki a rablók kezébe került?" (Lk 10,36). Mindkét kérdés
tulajdonképpen azt kérdezi, hogy ki a felebarát, ki az embertárs?
A két kérdés között van egy nagy különbség. Az írástudó azt kérdezi, hogy
ki a felebarát, akinek segítséget kell nyújtanunk? Ki az, aki segítségre
szorul? Ki az, aki felé irgalommal és szeretettel kell fordulnunk? Jézus
viszont azt kérdezi, hogy ki az a felebarát, aki segítséget nyújt? Ki az,
aki irgalmasságot gyakorol? Ki az, aki szeretettel fordul a bajbajutottak
felé? Az írástudó tehát azt kérdezi, hogy kit tekinthet felebarátjának,
Jézus pedig megfordítja a kérdést és arra kíváncsi, hogy a bajbajutottnak
ki volt az igazi felebarátja.
Mindkét kérdésre választ ad a történet. Az írástudó kérdésére a felelet
így hangzik: a bajbajutott, a rablók által megvert, a szerencsétlenül
járt, a magatehetetlen, a segítségre szoruló ember a felebarát. Jézus
kérdésére pedig ez a válasz: az első két ember, akik elmulasztották a
segítségnyújtást és érzéketlenül mentek el a félholtra vert ember mellett,
nem voltak az ő felebarátai, hanem csak az volt igazi felebarátja, aki
irgalmasságot gyakorolt vele és gondoskodott gyógyulásáról, tehát a
szamaritánus.
Amikor a gyerekekkel a hittanórán tanuljuk ezt a bibliai történetet és el
szoktuk játszani azt, akkor a szereposztáskor a legtöbben rablók
szeretnének lenni. Ők persze csak mellékszereplők, akiket éppen csak
megemlít az evangélista a történet bevezetésében. Végül aztán a gyerekek
mindig megértik, hogy itt az a lényeg, hogy ki akar irgalmas szamaritánus
lenni, ki akar irgalmasságot gyakorolni.
A történet tanulságaként hangsúlyoznunk kell, hogy a keresztény ember
számára a hit nem szakadhat el az életétől, a cselekedeteitől. A Hit
évében gyakran emlegetjük, s remélhetőleg a későbbiekben sem feledkezünk
meg arról, hogy a hitből, ha az valóban élő, jócselekedetek, az
embertársaink iránt tanúsított tettek fakadnak. A szeretet gyakorlása
erősebb tanúságtételnek tűnik, mint sok esetben a szóbeli igehirdetés. A
szeretet tetteit látva többekben ébred fel a Krisztus-követés vágya,
mintha csak hallanának Krisztusról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy
nincs szükség a tanítás szóbeli továbbadására vagy az evangélium
hirdetésére, hanem azt, hogy ehhez társulnia kell a szeretet
gyakorlásának, s valójában ez utóbbi hitelesíti, erősíti meg az előbbit.
A hívő ember számára a felebaráti szeretethez a motivációt az adja, hogy
magának Krisztusnak segítünk, őt látjuk a rászorulókban. Ő mondta: „Amit
egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek" (Mt 25,40). Amikor
bárkinek is segítek, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a másik
emberben Jézusnak segítek. Ilyen módon a másik emberben Krisztussal
találkozom. Az evangéliumok arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a végső
ítéletkor az irgalmasság gyakorlását kéri tőlünk számon Isten. Nem fog
minket arra kérni, hogy soroljuk fel az összes katolikus hittételt,
hitigazságot vagy mondjunk szószerinti idézeteket a Bibliából. Ehelyett
ilyen kérdéseket fog feltenni: Adtunk-e enni az éhezőknek? Megitattuk-e a
szomjazókat? Felöltöztettük-e a ruhátlanokat? Befogadtuk-e az idegeneket?
Meglátogattuk-e a betegeket? (vö. Mt 25,31-46). Akik igennel felelnek
ezekre a kérdésekre, azok az örök életre jutnak, akik pedig elmulasztották
e cselekedeteket, a kárhozatra kerülnek. Szívleljük meg az Úr Jézus
szavait és fakadjon minél több jócselekedet hitünkből!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Ma te fordulsz hozzánk, s te kérdezel minket: Hol
vannak az irgalmas szamaritánusok? Ki az irgalmas szamaritánus? Ki
vállalja mások irgalmas szolgálatát? Mindenfelé látjuk a sok rászorulót és
szegényt, akik a mi segítségünkre várnak. Nem gondoljuk, hogy nem tudunk
segíteni vagy hogy a mi segítségünk keveset ér. Segíts, hogy ne menjünk el
szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi
segítséget adjunk. Hisszük, hogy minden jócselekedet, amit másoknak
teszünk, neked, a mi Urunknak tesszük. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130714.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése