Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8
Elmélkedés:
A mai és a holnapi evangéliumban arról olvasunk, hogy a farizeusok a
szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust. Az
ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás váltja
ki.
Nézzük ma a kalászszedés esetét! A farizeusok szerint Jézus tanítványai
olyat tesznek, amit a törvények szerint e napon nem volna szabad,
tudniillik munkának minősítették cselekedetüket. A mózesi törvény szerint
a szombati napot Istennek kell szentelni, nem szabad semmiféle munkát
végezni, pihennie kell mindenkinek, mert a világ és az ember teremtése
után Isten e napon pihent meg (vö. Kiv 20,8-11 és MTörv 5,12-15). A
szombat a nyugalom napja, Istennek szentelt nap. A parancs szándékával
teljes mértékben egyetérthetünk. Az ember nem válhat a munka
rabszolgájává, és az egyik ember nem teheti a másik embert, embertársát a
munka rabszolgájává. Az eredetileg nagyon egyszerű parancsot idővel a
törvénytudók kiszélesítették, számos tiltott munkát fogalmaztak meg,
amelyeket szombaton nem volt szabad végezni, ezek közé tartozott az aratás
is. Már önmagában a törvényi szabályozásnak ez a módja is túlzásnak
tekinthető, hát még az, hogy néhány kalász letépését aratásnak
minősítették a Jézushoz forduló farizeusok. Ők valójában Jézus
magatartását kifogásolják, aki megengedi tanítványainak a kalászok
leszedését és nem szólítja fel őket cselekedetük befejezésére.
Válaszában a mi Urunk nem a szombat megszentelése ellen beszél, hanem a
túlzott farizeusi szabályozást nevezi rossznak. Ugyanakkor Jézus kifejezi,
hogy a heti pihenőnap megszentelése nem merülhet ki az
áldozatbemutatással, hanem emellé az irgalmasság gyakorlásának kell
párosulnia, s ezzel rámutat a törvény eredeti értelmére, s a törvény
mögötti isteni szándékra. Meglátom-e Isten szándékát az ő parancsaiban?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény
lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat.
Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a
betegeknek van szükségük orvosra. Bicegve jövök hozzád és ezt mondom:
Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt
mondom: Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát!
Szent Ágoston
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130719.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése