Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28
Elmélkedés:
Jézus búcsúbeszédének mai részletéből kiderül, hogy az Atya szeret minket
embereket és teljesíti azokat a kéréseinket, amelyeket az ő Fia, Jézus
nevében intézünk hozzá. „Kérjetek, és kaptok" (Jn 16,24) – szól Jézus
bátorítása felénk. Kérjünk bátran Istentől, és a kért lelki javakat tőle
meg fogjuk kapni.
Mi az alapja annak, hogy Istenhez fordulunk kéréseinkkel? Egyrészt az,
hogy sokszor megtapasztaljuk kicsinységünket, gyengeségünket, emberi erőnk
végességét. Nem tudunk mindent elérni, megvalósítani a magunk erejéből.
Hiába a jószándék, hiába a kitartás, sokszor mindez mégsem elég, nem
jutunk előbbre. Másrészt megtapasztalhatjuk Isten mindenhatóságát, aki
számára nincs lehetetlen. Ennek következtében ösztönösen is ahhoz
fordulunk, akitől kéréseink megvalósítását várjuk. A kéréssel ugyanakkor
kifejezzük bizalmunkat, hogy Isten teljesíteni fogja azokat, ha valóban
lelkünk javát szolgálják.
A kérő imádság egy magasabb szintjére is szeretne elvezetni minket a mi
Urunk, arra az igazi imára, amely az ő nevében fordul az Atyához. A Jézus
nevében való imádkozás feltételezi, hogy kapcsolatban vagyunk vele és azt
fogjuk kérni, ami akaratának megfelel. Imádságunk feltétele továbbá az is,
hogy szeressük őt. A Jézusban való hit és az iránta való szeretet új
szintjére juthatunk el itt. Jézus a mennyei Atya gyermeke, Fia. Az ő
nevében fohászkodunk az Atyához, akinek mi is gyermekei vagyunk.
Keserűen hangzik Jézus szava: „Mindeddig semmit sem kértetek az én
nevemben" (Jn 16,24"). Tényleg! Én kértem már valamit valóban Jézus
nevében az Atyától?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hálát adunk neked, Atyánknak, az életért és az ismeretért, amelyet nekünk,
szolgáidnak Krisztus által kinyilatkoztattál; dicsőség legyen neked
mindörökké! Ókeresztény ima
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130511.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése