Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem,
megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és
lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A
tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem
küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a
Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít
titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek."
Jn 14,23-29
Elmélkedés:
Életünk története
Idős férfihoz hívtak a kórházba a közelmúltban. Elmesélte, hogy
gyerekkorában szeretett volna tudós lenni, de nem volt lehetősége felsőbb
iskolába járni. Nem bánja, hogy nem lett tudós belőle. Később szeretett
volna híres ember lenni, de nem volt semmi rendkívüli képessége, amivel
kitűnhetett volna a többiek közül. De nem bánja, hogy nem lett belőle
híres ember. Aztán sokszor megfogadta, hogy templomba fog járni, de a
munka valahogy mindig háttérbe szorította az Istent. Most már bánja, hogy
rossz irányba kormányozta életét Isten nélkül. Története emlékeztessen
minket arra, hogy akár megvalósítjuk nagy terveinket, világraszóló
elképzeléseinket életünk során, akár nem, lesz, amit sosem fogunk bánni,
de lesz, ami vétkes mulasztásként nyomja majd lelkünket. Vajon hogyan
foglaljuk majd össze néhány évtized múlva életünk történetét?
Életünk nagy eseményeit meg szoktuk ünnepelni, s azok évfordulóját évente
számon tartjuk. Keresztény emberként Jézus életének eseményeire emlékezünk
a liturgikus év folyamán, születésétől haláláig, illetve feltámadásáig és
mennybemeneteléig nem marad ki semmi. A húsvét utáni ötven nap az Úr
feltámadásának való örvendezés jegyében telik. Az evangéliumi történetek
elénk tárják jelenéseit, találkozásait apostolaival és tanítványaival,
amelyek azt bizonyítják, hogy él, újra él, az Atya új élettel ajándékozta
meg. A jelenések és a Feltámadottal való találkozások időszaka az
apostolok számára hitük növekedésének legjelentősebb ideje. A húsvéti hit
a szeretetben való növekedést is jelentette számukra.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk: „Aki
szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá
megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg
tanításomat" (Jn 14,23-24). Távozását, mennybemenetelét követően bizonyára
sokszor eszükbe jutott az apostoloknak Mesterük egykor mondott szava.
Igen, növekedniük kell a hitben, erősödnie kell az Úr iránt érzett
szeretetüknek még abban az időszakban is, amikor már nincs velük. Különben
hiábavaló volna a vele töltött idő. Hiábavaló volna a sok tanítás, amit
hallhattak. Hiábavaló volna a számtalan csoda, ami szemük láttára történt.
Hiábavaló volna a szeretet, amelyet Jézus a kereszten hozott értük és
minden emberért.
A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi részletben az Úr távozásáról, a
mennyei Atyához való visszatéréséről is szó van. Mindezt előre megmondja
övéinek, hogy „ha majd bekövetkezik, higgyenek" (Jn 14,29). Jézus szavai
tehát azt szolgálják, hogy megszülessen és erősödjön bennük a hit. Az
apostolok és a tanítványok élettörténete a hitben való növekedésük
története.
És az én élettörténetem? Szintén a hitben való növekedés története? Sokan
észre sem veszik, hogy lassacskán véka alá rejtik a hit világosságát, ízét
veszti életükben az a jelképes só, amiről Jézus beszél (vö. Mt 5,13-16).
Megvan-e bennem a szándék, hogy naponta odaüljek az Úr lábához és
hallgassam tanítását? Akarom-e egyre jobban felfedezni a hit gazdag
kincsét? Engedem-e, hogy Jézus vezessen a hit útján? A Hit éve alkalmat ad
számomra, hogy Krisztusból, az élő forrásból, a hit forrásából merítsek és
igyak. Ha szomjazom az igazság vizére, induljak hozzá, az élő víz
forrásához! Ha szomjazom az örök életre, induljak hozzá, az örök élet
forrásához! Ha lelki táplálékra vágyom, táplálkozzak belőle, az örök élet
kenyeréből! Ha a szeretetre vágyakozom, induljak felé a szeretet
forrásához! Induljak Krisztushoz, mert nála találom meg az élő hit örömét!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod
szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem
felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek
iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a
szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni,
ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el
a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre!
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130505.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése