Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14
Elmélkedés:
A Jézus halálát követő napokban az apostolok bizonyára azt gondolták, hogy
Mesterük küldetésének befejeztével ők most nyugodtan visszatérhetnek
korábbi életükhöz és folytathatják eredeti foglalkozásukat. Pétert és a
többi halászt ismét ott találjuk a bárkában a tavon, mint három évvel
korábban, amikor Jézus meghívta őket, hogy tanítványai legyenek. Amilyen
gyors döntés volt egykor részükről a halászat elhagyása, olyan gyorsan
térnek most vissza.
Munkájukról részletesen számol be János evangélista. Egész éjszaka a vízen
vannak, de fáradozásuk eredménytelen marad, egyetlen hal sem akad a
hálóba. Ebben a sikertelen, csalódott helyzetben szólítja meg őket Jézus,
de nem ismerik fel őt. Ha felismerték volna őt, könnyen megértenénk, hogy
miért engedelmeskednek a felszólításnak, hogy vessék ki még egyszer a
hálót. Ők azonban nem tudják, hogy Jézus mondja ezt nekik. Miért fogadnak
szót egy ismeretlennek, aki utasításokat ad nekik? Miért vetik ki mégis a
hálót egy idegen kérésére, akiről messziről látszik, hogy nem is halász?
Nem kell különleges dologra gondolnunk! A válasz nagyon egyszerű: halat
akarnak fogni. Ha már kudarcba fulladt a három évig tartó történet
Jézussal, legalább halat fogjanak, hiszen ez a mesterségük!
A jelenet egyik tanulsága, hogy nincs reménytelen helyzet. Ha felismerjük,
hogy Jézus velünk van, és szavára hallgatva megtesszük, amit kér tőlünk,
akkor biztosan lesz eredménye a munkánknak.
Csak az a kérdés, hogy mit akarok? Akarok-e halat fogni? Akarom-e
hivatásomat hűséggel teljesíteni?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te akartad, hogy az én megváltásom a te lelked halálküzdelmével
kezdődjék. Én pedig az általam és az emberek által elkövetett sok sértés
helyrehozásaként ma elkezdem neked szentelni a lelkemet. Formálj belőlem,
ó, Uram, amit akarsz: minden fönntartás nélkül rád bízom magam. Neked
szentelem akaratomat: tedd mindig azonossá a tiéddel. Neked szentelem
emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék rád; értelmemet, hogy mindig veled
foglalkozzon.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130405.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése